Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.
20 Közlemények számított. 1513. szeptember 8-án (DL 22451) például 100 forint kölcsönt vett föl Várday Dóczy Ferenctől. A viszony nem romolhatott meg köztük, ugyanis nem sokkal a breznóbányai eset után ismét kölcsönzött Dóczy a kincstárnak (1515. január 13.: DL 22652), 1515. május 6-án (DL 22678) pedig már Damjánnal együtt. A jó kapcsolat Várday egész kincstári pályafutása alatt megmaradt. Decemberben Beriszló Péter ismét Budán tartózkodott, ebben az időben újabb változás történhetett helyettesének személyében." 1515. január 10-én (DF 249845) már újra Várday helyettesítette a kincstartót, sőt a Szent Zsigmond-káptalan prépostja már mint a királyi jövedelmek adminisztrátora (administrator proventuum Regié Maiestatis) utasította az alsó-magyarországi bányavárosokat, hogy 300 forintot az uralkodó levelében meghatározott rendkívüli adóból Hány Mátyás zólyomi (castri Zoliensis) kapitánynak fizessenek ki. Okleveles adatok ugyan nem támasztják alá, de Várday Pált már az 1514. évi országgyűlésen (pontosabban II. Ulászlónak a Hármaskönyvet megerősítő oklevelében azaz 1514. november 15-én) királyi adminisztrátornak nevezték, 100 ami feltételezheti, hogy 1514 őszén visszavette az alkincstartóságot Pemflingertől. Ezen a diétán a rendek szóvá is tették Beriszló kincstartó állandó távollétét, miszerint „a kincstárnok egyedül a kincstárnoki tisztben járjon el, és mindig a királyi felség mellett maradjon" (68. cikkely l.§). ,( " A kincstár élén Amikor a kincstartói méltóságot nem töltötték be — mint Kubinyi András megállapította — a kincstár fejét administrator proventuum regalium vagy administrator regiusndk hívták. 102 Adminisztrátor volt a címe ugyanakkor Várday Pál alkincstartónak akkor is, amikor főnökét annak tartós távollétében helyettesítette, azaz annak tisztét ideiglenesen ellátta, mint láttuk talán már 1514 késő őszétől, de 1515 januárjától biztosan, gyakorlatilag alkincstartósága végéig. Először 1515. január 10-én (DF 249845), utoljára 1516. április 7-én (DF 246412) nevezte magát administratornak. Ezután alkincstartóságáról sem tudunk. Külföldön is őt tekintették kincstartónak, az 1515. évi bécsi csúcstalálkozón Paulus Dieck [azaz diák] thesaurariusként említették. 103 Bécsi jelenlétéről tanúskodik egyébDóczy ekkor kamarás volt, később kamarásmester, tehát báró lett. L. 1517. augusztus 25.: DL 22960.: Várday kötelezvényei a Dóczy Ferenctől kapott kölcsönökről: 1518. november 20.: DL 23099, 1524. május 5.: DL 23935, sőt a magánjellegű kölcsönökről: 1521. június 11.: DL 23563, 1524. május 15. DL 23942. KUBINYI: Beriszló, i. m. 24., 28-29. Ij. „per venerabilern Paulum de Warda, praepositum Sancti Sigismundi, proventuum nostrorum regalium administratorem... " Werbőczy István Hármaskönyve, i. m. 18. Corpus Juris Hungáriái. Magyar törvénytár. Milleniumi emlékkiadás. 1000-1526 évi törvényezikkek. Ford. KOLOSVÁRI SÁNDOR és ÓVÁRI KELEMEN. Szerk. MÁRKUS DEZSŐ. Bp., 1899. 737. KUBINYI: A királyi kincstartók, i. m. 40. A magyar- és csehországi főpapokat és főurakat felsoroló lista (Regni Pannóniáé Boemique Nomenclatura) végéről a harmadik helyen szerepel. Előtte Bornemisza János, Podmaniczky (keresztnév nélkül) Sárkány Ambrus, mögötte Országh (keresztnév nékiil) és Erdödy Péter található. Az összesen 22 nevet tartalmazó névsorban öt magyarországi főpapot és nyolc főurat tüntetnek fel. BARTHOLINUS, RICCARDUS:
