Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Bertényi Iván: A címerek mint a propaganda eszközei az élő heraldika korában Magyarországon / 13–25. o.

19 Bertényi Iván: A címerek mint a propaganda eszközei Úgy tűnik, nem törekedett újonnan szerzett címerének túlságos népszerűsítésére Hunyadi János sem. 0 1446-tól viselt Magyarország kormányzója tisztségétől megválva a besztercei grófi címerrel együtt 1453. január l-jén kapott armálist V. László (14401457) királytól. Az új címert a Hunyadiak családi, csőrében arany gyűrűvel ábrázolt, fekete hollós címerét vörös oroszlánnal bővítette. A címereslevél szövegének magyarázata szerint a címernyerő, mint Magyarország kormányzója a súlyos harcokban olyan bátorságot tanúsított, amely méltán hasonlítható az oroszlánéhoz. Ez a magyarázat egybeesik „az állatok királyára" vonatkozó, a köztudatban már az ókor óta élő elképzelésekkel. Az oroszlán azonban bal mellső mancsával arany koronát emel a magasba, amit annak a kormányzói érdemnek az elismeréseként említ az armális, hogy Hunyadi a korona javait támadóitól elragadva, megőrizve, majd felajánlva a királynak, az uralkodót szerencsésen behozta az ország kormányzásába.

24 Úgy tűnik, a korabeli pártküzdelmek közepette a Várnánál a törökök ellen hősi halált halt I. Ulászló király (1440-1444) egyik legbizalmasabb hívének számító, és így az V. Lászlóval szembenálló táborhoz tartozó Hunyadi nem lelkesedett az új címerért: bár volt olyan pecsétje, amelyen (jobbra fordított) címerállatokkal ezt használta, 5 más kisebb pecsétjein továbbra is a régi (csak hollós) címerét találjuk. Ez volt az a címer és pecsétábra, amely a címernyerő több mint fél évtizedes kormányzósága révén országosan ismertnek számított.

26 Hunyadi János fia, I. Mátyás, aki magyar királyként, majd további országok trónjára igényt tartó uralkodóként már többnyire más címereket használt, utóbb mégis úgy ítélhette meg, hogy apja címerbővítését megindokolva azt propagandájába illessze. Történetírója, Thuróczy János királya intencióit követve változtatott az oroszlán előbbiekben ismertetett szimbolikáján. Leírása szerint V. László a Hunyadiak címerét egészítette ki „egy fehér pajzsra festett vörös oroszlánnal, amely körmeivel koronát ragad meg. Nagyobb méltóságának és kiválóságának a megtiszteltetésére ékesítette a király ezzel a címerrel a besztercei gróf urat".

27 Bár munkája a címert bővítő 1453. évi címereslevél ismeretében készült, az oroszlán értelmezésénél az V. László-féle armálissal szemben a konkrét érdem helyett általánosan utal az (ekkor már rég elhunyt) kormányzó méltóságára és kiválóságára. A címer koronát tartó oroszlánjának a leírása is eltér a címereslevélétől, amennyiben „a koronát karmaival elragadni akaró" minősítéssel örökíti meg e címerállatot a Mátyás Ehhez vö. BENKÖ ELEK: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelő medencéi. Bp.-Kolozsvár, 2002., illetve önálló tanulmányként is Uő: Mitteralterliche Pilgerzeichen auf siebenbürgischen Glocken. „Quasi liber et pictura." Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Bp., 2004. 55-64. 24 „Quod autem additum est leonem ipsum altero suorum pedum coronam auream tenere et offerre aperte designat, quod comes Johannes supradictus corone nostre jura et possessionem eorundem suis laboribus suisque sudoribus ab impugnantium manibus erepta et fideliter conservata, devota proptitudine maiestati nostre obtulit ac restituit suaque precipua assistencia, nos ad eorum régimen feliciter introduxit. Magyar Országos Levéltár (= MOL) Diplomatikai levéltár (= Dl.) 24 762. A Hunyadi címert leíró szöveg és ábrája kiadva: NYÁRY ALBERT: A heraldika vezérfonala. Bp., 1886. 120-121. 25 1453: MOL Dl. 14 662; 1454: MOL Dl. 14 846. A címereslevél ábrájának balra néző hollói és oroszlánjai minden bizonnyal azért állnak megfordítva, hogy ne fordítsanak hátat az oklevélkiadó uralkodó intitulatióban szereplő nevének. 26 1456: Dl. 15 046. Hunyadi János címeréhez vö. BERTÉNYI IVÁN: Das Wappen von János Hunyadi aus dem Jahre 1453. Archívum Heraldicum (Neuchátel), 1985. Nr. 1-2. 9-12. 27 DE THURÓCZY, JOHANNES: Chmnica Hungamrum I. Textus. Ed.: GALÁNTAI, ELISABETH-KRISTÓ, JÚLIUS. Bp., 1982.; Commentarii comp. MÁLYUSZ, ELEMÉR. Adiuvante KRISTÓ, JULIO. Bp., 1985. 264., 246. c; DE THURÓCZY, JOHANNES: Chronica Hungarorum II. Commentarii 2. ab anno 1301 usque ad annum 1487. Composuit MÁLYUSZ, ELEMÉR. Adiuvante KRISTÓ, JULIO. Bp., 1988. 364., 246. c; DONÁSZY FERENC: Az oroszlán ábrázolása a magyar heraldikában. Turul, 52. (1938) 7., 18.