Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Bertényi Iván: A címerek mint a propaganda eszközei az élő heraldika korában Magyarországon / 13–25. o.
20 Közlemények király kori propagandának megfelelően megírt és nyomtatásban is napvilágot látott krónika. 28 A kor másik történetírójának, Bonfininek Hunyadi János címerbővítéséről adott leírása a propaganda szempontjából elég nehezen értelmezhető. A királyi koronát tartó oroszlán címerbővítést szerinte Hunyadi János azért kapta, mert Magyarország lehulló koronáját az ő vitézsége tartotta fent. 29 A kutatás mai állása szerint Bonfini 1489 közepe és 1490 februárja között kezdett történeti műve megírásához. Mátyás haláláig (1490. április 6.) az első 16 könyvel már készen állt, de a III. decas 9. könyvéig, Mátyás trónra léptéig még nem jutott el. Mátyás halálát követően zűrzavaros idők következtek, amelyek (Corvin János trónjelöltsége révén) hol a Hunyadi pártnak, hol ellenfeleinek kedveztek. 30 (Persze a szerző a már megírt részeken utólag is változtathatott.) Korai városi heraldikánk gyökerei Esztergom és Buda 13. századi pecsétjeiig vezethetők vissza. Az esztergomi latinok pecsétnyomóján (első ismert lenyomata 1265-ből származik) és Buda 1292. évi nagypecsétjén egyaránt a királyi nagypecsét címerének sávozata látható, ami a két városnak az uralkodóhoz tartozását és — ami ennek velejárója — a király részéről ezért várható védelmet hangsúlyozza. A királyhoz tartozást hangsúlyozzák azok a (későbbi korból fennmaradt címerrel büszkélkedő) városok is, amelyek később szintén sávozatot, illetve kettős keresztet vagy a — 14. században — liliomokkal behintett mezőt emeltek a pajzsukra. 31 (Zárójelben itt jegyezzük meg, hogy a 13. században ugyanúgy az uralkodóhoz tartozást hirdették azok az országos főtisztségviselők is, akik uruk a király címerének a pajzsát vésették pecsétjeikre. 32 ) Emellett — a címerpajzson kívül, sisakdíszként, cartouche-ként ábrázolva, illetve a kettőspecsét nem címeres ábráján — más motívumokkal fejezhették ki önállóságukat, esetenként várfallal kerített voltukat. Egyes városaink (Esztergom, Visegrád, Óbuda) pecsétpropagandájukban a királyi, királynéi palotaábrázolással azt is hangoztatták, hogy az uralkodónak, illetve feleségének náluk van a lakhelye. Ezekhez más városok címereiken, pecsétjeiken újabb és újabb ábrázolásokat csatoltak, így kerülhettek vallási szimbólumok, védőszentek és attribútumaik, foglalkozásra utaló jelképek, városfalak stb. stb. az egyes városi jelképek8 Az oroszlánt „coronam unguibus rapere volentem" minősítéssel írja le. Értelmezéséhez vö. MÁLYUSZ ELEMÉR: Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon. Bp., 1973. 84.; DE THURÓCZY, J.: Chronica Hungarorum 11., i. m. 364., 246. c. 19 „Rex [...] gentilicia corvi firmavit insignia et cum mentem sustinerit, ardui leonis diadema regium subeuntis insignibus donavit." DE BONFEMIS, ANTONIO: Rerum Ungaricarum Decades I. Ed.: FOGEL, JOSEF et IvÁNYI, BÉLA: Tomus III. Decas III. Lipsiae 1936. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Saeculum, XV.) 175.; BONFINI, ANTONIO: A magyar történelem tizedei. Ford.: KULCSÁR PÉTER. Bp., 1995. 3. 7., 290., 293., 605. 10 KULCSÁR PÉTER utószava. BONFINI, A.: i. m. 1013. " KUBINYI ANDRÁS: Buda város pecséthasználatának kialakulása. Tanulmányok Budapest Múltjából, XIV. Bp., 1961. 114-118.; BERTÉNYI IVÁN: A vörös-ezüst sávozat funkciója néhány városunk címerében. Eszmetörténeti Tanulmányok a magyar középkorról Szerk.: SZÉKELY GYÖRGY. Bp., 1984. 425-448.; KUBINYI ANDRÁS: Az államcímer elemei középkori városaink címerében. IvÁNFl (JANCSIK) EDE: A Magyar Birodalom vagy Magyarország s Részeinek címerei. Pest, 1869. Reprintje: Bp., 1989. 136-141. 12 KUMOROVrrz L. BERNÁT: A magyar pecséthasználat története a középkorban. Bp., 1993. 66.; RÁCZ GYÖRGY: AZ Árpádok sávozott címere egyes főúri pecséteken a XIII-XIV. században. Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1-2. sz. 125-127. Ide vonhatók sávozott és liliommal behintett címerpajzsú pénzeik révén azok a 14. (és 15.) századbeli román vajdák is, akik hol elismerték a magyar király felsőbbségét, hol nem. CERNOVODEANU, DAN: L'évolution des armoiries des pays roumaines depuis leur apparition jusqu'á nous jours (13 e-2(f siécles). Thése de doctorat d' État (Université de Paris Sorbonne, Ecole Pratique des Hautes Etudes IV e Section. Sciences Historiques et Philosophiques.) Septentrion Presses Universitates 1995. I. 6568.ésII.Planche. IV-VIII.
