Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Bertényi Iván: A címerek mint a propaganda eszközei az élő heraldika korában Magyarországon / 13–25. o.

18 Közlemények IV. Sixtus pápa (1471-1484) megbízásából Veronai Gábor egri püspöknek hozta el a bíborosi kalapot, ezért — a címereslevél utalása szerint — a püspök címeréből vett arany kagylóval bővítette a montefalcói címert a király.

17 Első pillanatra óvatosságra int a Mátyás féle címer adományt, és benne a zarándokkagylókat illetően, hogy a címereslevelet kiadó Áldásy Antal véleménye szerint a montefalcói armális megpecsételetlenül és minden bizonnyal expediálatlanul maradt ránk.

18 Mindazonáltal valószínű, hogy a címer kiadása (esetleg egy másik armális példányban) mégis megtörténhetett, mert a címernyerő az adományozott címert Montefalcóban lévő palotájában is megörökítette.

19 Bár Veronai (Rangoni) Gábor, akinek címerpajzsáról a zarándokkagyló címerképet a montefalcói címerábrájába átvették, Mátyás király arisztokráciájának külföldről érkezett tagjai közé tartozott, mégis viszonylag hosszú ideig (1475-1486) betöltötte a tekintélyesnek számított egri püspöki méltóságot.

20 Nagyon valószínű, hogy Kossuth(-i) Miklós 1479-ben nyert címere zarándokkagylót ábrázol. Ennek sajnos már a fő címerképe is problematikus (valószínűleg kos, de — minthogy a címeres levél nem írja le szövegszerűen, csak képéből következtethetünk a címerállatra — más állatkombináció is számításba jöhet).

21 Nemkülönben kétértelmű a négyeit pajzs 2. és 4. mezejében lebegő arany címerkép, amely valószínűleg zarándokkagyló, később, a reformáció elterjedését követően azonban a családi hagyomány inkább aranysüvegnek tartotta. így csak elképzelhető, hogy Kossuth(-i) Miklós és az élő heraldika korában családtagjai, leszármazóik valamelyik zarándokhelyre történt utazásukra kívántak utalni az aranykagyló pajzsra emelésével.

22 Petrus Gentile Senilis de Montefalco, Veronai Gábor és Kossuth(-i) Miklós magyarországi működése, illetve itteni életpályája mindenképpen indokolttá tenné, hogy a középkori zarándokainkat öszszegyűjteni szándékozó kutatás figyelemre méltassa. Annál sajnálatosabb, hogy az e témakörben a közelmúltban megjelent monográfia sem a zarándokkagyló jelképpel, sem a három imént említett személlyel nem foglalkozik.

23 17 MHH III. XIX. (LXIX.) sz. 52-57. 18 Uo:55. 19 BALOGH JOLÁN: A művészet Mátyás király udvarában. I. Bp., 1966. 321., 489. sz., illetve az ahhoz közölt l.sz. Íj. 20 Rangoni (Veronai) Gábornak már korábban viselt erdélyi püspöksége alatt is szerepelt címerében a három kagyló. TEMESVÁRY JÁNOS: Az erdélyi püspökök címerei. Bp., 1930. 8., 9. sz. Rangoni 1475-1486 között töltötte be az egri püspöki méltóságot. Mátyás király engedelmével 1479-ben Rómába költözött, de továbbra is egri püspök maradt. SUGÁR ISTVÁN: AZ egri püspökök története. Bp., 1984. 177-182. 21 MHH I. XXII. sz. 79-82.; T[AGÁNYI] K[ÁROLY]: A Kossuth-család 1479. évi czímere. Turul, 13. (1895) 39-44.; BERTÉNYI IVÁN: Magyar címertan, i. m. 38. és 120., 28. Íj. Ábrája uo: 102., 107. ábra. 22 A zarándokokhoz és jelvényeikhez vö. LAMY-LASSALLE, COLETTE: Les enseignes de pélerinages du MontSaint Michel. (Bulletin de la société nationale des antiquaires de Francé.) Paris, 1964. 64-69.; BRUNO, D[ENIS]: Enseignes de pélerinage et enseignes profans. Paris, 1996.; A Compostellába folytatott magyarországi zarándoklatokhoz vö. NYULASSY ÁGNES: Adalék a Santiago Compostelában járt magyarországi zarándokok történetéhez. Tanulmányok a középkorról. A II. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2001. április 3.) előadásai. Szerk.: WE1SZ BOGLÁRKA-BALOGH LÁSZLÓ-SZARKA JÓZSEF. Szeged, 2001. 85-94. A különböző korokból származó magyar zarándokok felsorolása uo. 89-90. 23 CSUKOVITS ENIKŐ: Középkori magyar zarándokok. Bp., 2003. A zarándokkagylók számos nyugat-európai címerben szerepelnek már a 13. század óta, mint a Szent Jakab tiszteletére Compostellába folytatott (vagy általában a) zarándoklatok szimbólumai.; GALBREATH, D. L.-JEQUER, LÉON: Manuel du Mason. SpesLausanne, 1977. 144.; PASTOUREAU, MICHEL: L'héraldique bretonne. L'hermine et le sinople. Études d'héraldique médiévale. Le Leopárd d' Or. Paris 1982. 198.; UŐ: Le rőle d' armes du second traité de Guérande (1381).; UŐ: L'hermine et te sinople, 227., 229., 230., 240. Mellesleg figyelmen kívül hagyja a középkori magyar zarándokoknál készült monográfia az erdélyi harangokon látható zarándokjelvényeket is.