Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - IRODALOM - Krisch András: Budapest und Wien. Technischer Fortschritt und urbaner Aufschwung im 19. Jahrhundert. Red. Peter Csendes und András Sipos. Budapest, Wien, 2003. (Forschungen und Beiträge zur Wiener Stadtgeschichte, 40.) / 151–155. o.

152 Irodalom ruktúrája, természetesen nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan és kezdetben csak a városok bizonyos részeit, negyedeit érintve. Mindezek a kihívások tették és teszik ma is lakhatóbbá, komfortosabbá a településeket. A Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia Nyugat-Európával szemben jelentős hátránnyal indult. Hídvégi Violetta két tanulmányban Pest és Buda építési hatóságainak történetét mutatja be. Az elsőben a városegyesítésig, a másodikban pedig az azt követő időszakot. A bal parti településen, Pesten az építési hatóság megalakulásának szükségessége még a 18. század végén, az Újépület építésekor megfogalmazódott. A tűzbiztonsági szempontok betartása mellett, a házak esztétikai megjelenésére is igyekeztek ügyelni, vagyis városszépítői feladatokat is elláttak. Bár Budán is megjelent az építési hatóság, ebben a városrészben az erődített jelleg, illetve a tőkehiány miatt is, csak jóval kisebb volumenű építkezéseket kellett a hivatalnak felügyelnie. Vadas Ferenc dolgozata a 19. századi budapesti várostervezést tárgyalja. Már az első sorokban előre bocsátja, hogy Budapestet is azon városaink közé kell sorolni, ahol a mai városképet a 19. századi építkezések során létrejött épületek és utcahálózat határozza meg. Ebben az időszakban két nagyobb építkezési hullám volt megfigyelhető. Az első az 1836. évi árvíz utáni időszak, a második a kiegyezés megkötését követő évtizedeket foglalja magába. Amint a szerző megjegyzi, Budapest az első világháborút megelőző időszakban lett világváros. Péter Csendes tanulmányát Vadas Ferenc dolgozatának bécsi párjaként is szemlélhetjük, hiszen ő is a városfejlődést, a várostervezést vizsgálja. A város fejlődésének egyik gátja a városfal volt, amelyet a császár rendeletére 1857-ben lebontották. A meginduló építkezés során alakultak ki a nagy terek, a hatalmas köz- és magánépületek. Akárcsak birodalom szerte, az 1873. évi tőzsdekrach Bécsben is megakasztotta a fejlődést. Az ezt követő városfejlesztésnek hamarosan szembe kellett néznie a gyors lakosságnövekedéssel, és az ezzel összefüggő lakásproblémával. A felépülő házakat, épületeket azonban csak az alapterület 85%-ig lehetett beépíteni. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a témához, amely világszerte ma is fontos problémája a városépítésnek, ez pedig a zöld területek megléte, illetve eltűnése. Adatokban nagyon gazdag tanulmányában, Gábor Eszter egy ilyen esetet mutat be a pesti villanegyedben. A tulajdonosok rendszerint a megengedettnél nagyobb hányadát építették be a teleknek, a későn kiadott építési szabályozások szintén rontottak a helyzeten. A városi tanács legtöbbször csak tehetetlenül szemlélte az eseményeket. A laktanyák és egyéb katonai épületek kérdését tárgyalja Budapest példáján Fabó Beáta, Bécs esetén pedig Péter Csendes. Bár a 19. század elejére a városok védelmi rendszere jelentőségét vesztette, részben a század folyamán le is bontották, de a katonai infrastruktúra (pl.: laktanyák, kórházak, iskolák, gyakorlóterek) továbbra is sok helyet foglalt el. A magyar szerző írása elején a budai és a pesti örökséget mutatja be, azt az alapot, ahonnan a törökök kiűzése után az első építkezések megindultak. A két városban állomásozó helyőrségek számára a dualizmus idején újabb és modernebb laktanyákat kellett építeni. Ezeknek a városok szívében már nem volt helyük, ezért a peremterületeken építették fel őket. A katonai téma után egy másik egységet alkot a könyvben a mindkét városon átfolyó és így egyben a két várost vízi úton összekötő Duna. A folyó szabályozására a növekvő városokat veszélyeztető áradások és a hajózás megbízhatóbbá tétele miatt volt szükség. Erről a folyamatról a folyó bécsi szakaszát vizsgálva Péter Csendes írt. A sok