Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - IRODALOM - Soós László: Kozári Monika: Tisza Kálmán és kormányzati rendszere. Bp., 2003. / 147–150. o.

150 Irodalom mány energiáját fölösleges politikai csatározásokra fordítania, és arra a munkára összpontosíthat, amely eredményeként az ország gazdasági helyzete lényegesen javulhat. Nem így történt. Hiszen a megoldandó feladatok (az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, a gazdasági kiegyezés újrarendezése, a kereskedelmi- és vámszövetség megújítása, az Osztrák-Magyar Bank kérdése, Bosznia és Hercegovina okkupációja) összetettsége magában hordozta azokat a krízishelyzeteket, amelyek alig több mint két évi kormányzás után lemondásra kényszerítették. A magyar belpolitikai válság ellenére az uralkodó bizalma töretlen maradt, és 1877 februárjában ismét Tisza Kálmán kapott miniszterelnöki megbízatást. Támogatására Bécs több gazdasági szerződés tárgyalásánál engedményeket tett. A balkáni válság okozta nehézségeken segített úrrá lenni az általános gazdasági fellendülés, és az a sikeres gazdaságpolitika, amelyet Széli Kálmán munkája fémjelzett. Az 1880-as évek elejétől a nyugodtabb gazdasági és politikai építkezés időszaka vette kezdetét. Kozári Mónika érzékletesen mutatja be — ezen fejezeteknél már tematikus felépítésben — azt az óriási munkát, amelyet Tisza Kálmán vezetésével a gazdasági és a társadalmi modernizáció végrehajtásával a magyar kormány elvégzett. A kormány által elfogadott liberális gazdaságpolitika nem élt a közvetlen állami beavatkozás eszközével, de mindent megtett annak érdekében, hogy a fejlődés jogi kereteit biztosítsa. Az e téren végzett munka nagyságára jellemző, hogy Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt több mint hatszáz törvényt alkottak, amelyek nagyobbik része a gazdasági területet érintette. A szerző jól érzékelteti, hogy a minisztertanács nem csupán a nagyhorderejű politikai és gazdasági kérdésekkel foglalkozott, hanem társadalmi és szociális gondokat (munkások élet- és munkakörülményei, beteg- és balesetbiztosítás, kivándorlás), valamint kulturális ügyeket (Operaház, Nemzeti Színház támogatása) érintő napirendi pontokat is szép számmal tárgyalt. A több mint hatszáz minisztertanácsi jegyzőkönyv adatbázisa módot adott arra is, hogy a minisztertanács működéséről, Tisza Kálmán vezetői stílusáról, legendásan nagy munkabírásáról is képet kaphassunk. A biográfiában megrajzolt politikai életpálya ismertetését követően a szerző számba veszi azokat az irodalmi és publicisztikai írásokat, amelyek a kortársak Tisza Kálmánról alkotott véleményét tükrözik. A fenti sort — és egyben könyvét — annak a levélnek az ismertetésével zárja, amelyet gyászoló fiúként Tisza István az unokáknak írt a nagyapáról. Kozári Mónika az Előszóban vállalt feladatának példamutatóan tett eleget, és műve nem csupán számos résztanulmány megírásához nyújthat termékenyítő gondolatokat, hanem alapvető olvasmány lesz mindazok számára, akik az Osztrák-Magyar Monarchia története iránt érdeklődnek. Soós László