Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - IRODALOM - Soós László: Kozári Monika: Tisza Kálmán és kormányzati rendszere. Bp., 2003. / 147–150. o.

Irodalom 149 A szerző munkájára általában jellemző, hogy nagyon lelkiismeretes forrásfeltárást végzett, és a rendelkezésére álló adatokat az általa kitűzött cél szolgálatában kitűnően használta fel. Tisza Kálmán életpályájának ívét a szerző 15 részre tagolta. Csupán az első részben és viszonylag röviden foglalkozik — a kortárs irodalom felhasználásával — a családi háttérrel és az ifjúkor eseményeivel. Ezt követően négy fejezetben a miniszterelnökség időszakát megelőző politikai pályakép felrajzolására került sor. Nyomon követhetjük azt az éles politikai vitát, amely a nemzeti önrendelkezés, a kiegyezés problémaköréről egyrészt az uralkodóház és a magyar nemesség, másrészt a magyar politikai élet szereplői között folyt, és a pártok kialakulásához vezetett. Megismerhetjük a politikai életnek azokat a személyiségeit, szereplőit, akik — legyenek bár a Deák Párt, a balközép, valamint a szélsőbal képviselői — Tisza politikai nézeteinek kialakulására hatást gyakoroltak, markánssá válását, akarva-akaratlanul, elősegítették. A politikai ellenfelekkel vívott csatározások közepette — lehetett a színtér az országgyűlés, valamely rendezvény vagy a sajtó — a barátoknak, a pályatársaknak írt levelekből képet kapunk cselekedetei mozgatórugójáról, egyéni problémáiról. Közben megismerhetjük azon munkáját is, amelyet gazdálkodóként pl. a Magyar Földhitelintézet alapításával, a Bihar megyei gazdasági élet fejlesztésében végzett. Az 1867 és 1875 közötti időszakban az életpálya alakulása szempontjából sorsdöntő események zajlottak le az Osztrák-Magyar Monarchiában, amelyek a magyar politikai élet szereplőitől is fontos döntések meghozatalát követelték. Az ezeket az éveket tárgyaló részben a szerző részletesen ismerteti: hogyan lett a régi vármegyei politikai hagyományokat valló birtokos nemesség vezéregyénisége Tisza Kálmán mérsékelt ellenzéki politikus, majd a Wenckheim-kormányba belépve a Habsburg-uralkodóházzal szövetséget kötő belügyminiszter. Az életút ezen szakaszának árnyalt, sokoldalú megjelenítését hatékonyan segítette az a körülmény, hogy a Ghyczy Kálmánnal, mint politikai harcostárssal folytatott levelezésüket, valamint Ghyczy Kálmán naplóját a szerző forrásként használhatta. A belpolitikai csatározások, és a taktikai megfontolások mellett — a fenti dokumentumok használatának köszönhetően — részletesen megismerhetjük a parlamenti viták két kiemelkedő szereplőjének tevékenységét, a balközép párton belül felszínre kerülő vélemények formálódását, valamint azon útnak a legfontosabb állomásait, amelyek végül is a Szabadelvű Párt megalakulásához vezettek. Fontos a külföldi, különösen a Habsburg Birodalmat érintő események vizsgálata, hiszen ezek döntő hatással voltak az osztrákmagyar kapcsolatokra, a magyar politikai mozgástér alakulására. Csak a bel- és külpolitikai események tükrében érthető meg az a folyamat, amelynek során az uralkodónak Tisza Kálmán személye iránti elutasító magatartása megváltozott. Kozári Mónika munkájának középpontjában Tisza Kálmán miniszterelnöksége hosszú, tizenöt éves időszakának — és egyben történelmünk leghosszabb ideig tartó kormányfői tevékenységének — ismertetése és elemzése áll. Különösen árnyalt pályakép felvázolását tette szükségessé a kormányfőként eltöltött első öt év, amikor Tisza Kálmánnak a várva várt kormányzati hatalom megőrzése érdekében számos politikai krízishelyzettel kellett megküzdenie. Miniszterelnöki kinevezését követően Tisza a Szabadelvű Párt vezéreként, mint a Wenckheim-kormány volt belügyminisztere sikeresen vezényelte le az 1875. évi választásokat, a parlamentben kényelmes többségre támaszkodhatott. Bízvást gondolhatta, hogy a későbbiekben nem kell a kor-