Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - IRODALOM - Soós László: Kozári Monika: Tisza Kálmán és kormányzati rendszere. Bp., 2003. / 147–150. o.

148 Irodalom Az életút feltárásának sikerességét jelentős mértékben azok a források határozzák meg, amelyek a szerző rendelkezésére állnak. Különösen értékesek azok az információk, amelyek az életpálya kezdetéről, a családi körülményekről szólnak, hiszen a gyakran feltett kérdésre: „mennyire mutatkoznak meg a felnőttkori személyiségvonások a gyermekkorban?" — csak ezek birtokában adható hiteles válasz. Ugyanakkor egy-egy pályakép megrajzolásánál szembesülni kell azzal a ténnyel is, hogy számos kiemelkedő politikus nem kívánja cselekedeteinek mozgatórugóját — adott esetben fizikai és lelki kínlódásait — a nyilvánossággal megismertetni. Deák Ferenc pl. erre hivatkozva semmisítette meg magánlevelezésének döntő többségét. Kozári Mónika Tisza Kálmán pályájának ismertetéséhez gondosan számba vette és feltérképezte mindazon könyvtári és levéltári forrásokat, amelyekre könyve megírásánál támaszkodhatott. A forrásbázis minél szélesebb alapra helyezésének igényét indokolttá tette az a tény, hogy a Tisza család levéltára még töredékesen sem maradt fenn. A családi iratok szétszóródását jól mutatja, hogy ezekből 1946-ban egy rendőr — Kelety István rendőrfőhadnagy — két alkalommal is több zsák iratanyagot adott át a Magyar Országos Levéltárnak. Ennek köszönhetően az 1953-ban megjelent Levéltári alapleltárak c. kiadványban a Tisza család levéltáráról az alábbi ismertetés látott napvilágot: „A geszti uradalomra vonatkozó birtokjogi iratok. A XIX. századi iratok főleg gazdasági vonatkozásúak, ezenfelül családi levelek, számadások. Említendő Tisza Kálmán és István politikai levelezése. Az iratanyag terjedelme 21 téka és 3 csomó". A Levéltárak Országos Központjának vezetője 1955-ben további 11 db iratot illetve irattöredéket adott át a Magyar Országos Levéltárnak, amelyek a Tisza család geszti kastélyából származtak. Ezeket a dokumentumokat is a család már bent lévő levéltárában helyezték el. A Tisza család megmaradt levéltárát azonban a történelem vihara továbbra sem kímélte: 1956-ban, a forradalom idején a Magyar Országos Levéltár épületében elégett. Tisza Kálmán politikai pályájának megrajzolásához szükséges levéltári iratanyag főleg a Miniszterelnökségi Levéltárban található. Tisza Kálmán miniszterelnökségének 15 éve alatt hozzávetőleg minden héten tartottak minisztertanácsi ülést. Az ezen időszakból ránk maradt 610 darab minisztertanácsi jegyzőkönyv jól tükrözi azokat a tárgyköröket, amelyek a kormány elé kerültek. A minisztertanácsi üléseken szereplő napirendi pontok hátteréhez, a döntéshozás mechanizmusához kitűnő forrásértéket képviselnek azok a szakminiszterek által benyújtott előterjesztések és mellékleteik, amelyeket a jegyzőkönyvekhez csatoltak, de csak töredékesen maradtak fenn. A jegyzőkönyvek mellől, illetve a Miniszterelnökség Levéltárából hiányzó miniszteri előterjesztéseket gyakran az azt készítő minisztérium levéltárában találhatjuk meg. Figyelembe véve, hogy Tisza Kálmán a miniszterelnöki poszt mellett időnként a belügyminisztérium, illetve pénzügyminisztérium vezetését is a kezében tartotta, ezen időszakban számos napirendi pontnál előterjesztőként is ő szerepel. Kozári Mónika munkája megírása során elsősorban a minisztertanácsi jegyzőkönyvek napirendi pontjai által rögzített információkra támaszkodott, az előterjesztések sok időt igénylő feltárására nem vállalkozott. A szerző által forrásként megjelölt „Tisza Kálmán félhivatalos levelezése (K 467)" a Magyar Országos Levéltár iratai között nem szerepel külön állagként. Helyesen: a Miniszterelnökségi Levéltár, Miniszterelnökök félhivatalos iratai (1867-1921, 2,60 ifm) között egy tételben találhatók meg a Tisza Kálmánhoz intézett különböző kérelmek, támogatást kérő levelek.