Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata (1753–1848). Nyíregyháza, 2003. (A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai. II. Közlemények, 28.) / 144–147. o.

Irodalom 145 takozása már 1802-ben felmerült. Egy többlépcsős folyamat egyik meghatározó elemeként 1803-ban 320 ezer rajnai forintért — jelentős kölcsönfelvétellel — először a Desewffyektől váltották meg magukat. így alakult ki az a speciális helyzet, hogy a mezőváros a Károlyi család mellett maga is földesúr lett, és 1804-1824 között a grófi családdal közös birtokosként végzett köz- és adóigazgatási teendőket, illetve szolgáltatott jogot a 15-17 ezer lakosú városban. A második lépcsőre két évtized múlva került sor: 1824-ben 730 ezer bécsi forint értékben a Károlyiak földesurasága alól váltakoztak meg. De az örökváltságok nem hozták meg a kívánt autonómiát; 1824-től Szabolcs vármegye hatósága gyámkodott egyre erőteljesebben, Nyíregyháza fölött, amely alól a kibúvást V. Ferdinánd 1837. évi kiváltságieve jelentette, ami ismét új fordulatot hozott a várostörténet — és ezen belül a városigazgatás históriája — tekintetében. A fenti vázlat is érzékelteti: az újratelepítést követő majd egy évszázad páratlanul dinamikus fejlődése alatt, a több birtokos birtokolta faluból a privilegizált mezővárosig tartó úton Nyíregyháza státusa, társadalma és térségi funkciórendszere gyökeresen átalakult, ami a városigazgatás szervezetének folyamatos változásait is magával hozta. A szerző ezt a változást a hatáskörök hivatalokhoz kötött módosulásainak precíz adatolásával írja le (11-108.). Valószínűsíthető, hogy ez a nagymérvű hivatalszervezeti és hatásköri módosulás eredményezte azt, hogy e kötetben a fent jelzett monográfiáktól eltérő kategorizálással találkozhatunk. Két nagy fejezetben (I—II.), az alábbi tematikai felosztás szerint ismerteti a hivatalszervezetet (és a hatásköröket): I. Döntéshozók: a.) bírák (fő- és albíró), illetve a döntéshozó testületek között, b.) az 1837 után külső tanácsnak nevezett electa communitas, c.) a választott közönség tagjaiból alakult gazdálkodószék, d.) a tanács (senatus), amit 1837 után belső tanácsnak nevetek. II. Végrehajtók: 1.) A városi haszonvételek kezelői: a kocsmáltatással (borbírák, inspektorok, sáfárok), vásártartási joggal (vásárbíró), malomtartási joggal (malombíró, inspektor), húsmérés joggal (székgazda, székárendátor), pusztagazdálkodással (pusztabíró, inspektor), erdőgazdálkodással (erdőinspektor), kezdetleges iparral (cserépinspektor) kapcsolatos szaktisztviselők. 2.) A városi vagyon kezelői: városgazda, pénztárnok, számvevő, kert- és majorgazda, szállásmester. 3.) A közvagyon és rend őrei: kapitány és bálbiztos, mezőbíró, utcakapitány, hadnagy, tizenharmados, tizedes, hajdú, éjjeliőr, kisbíró. 4.) Szaktisztviselők: jegyző, írnok, fiskális, orvos, bába. 5.) A városi önkormányzat munkáját segítő tisztségviselők: esküdt, árvagyám. Mint említettem, a mezővárosi hivatali apparátusnak ez a beosztása határozottan különbözik a közigazgatás-történeti munkákban megszokottaktól. Engedtessék meg, hogy ezt a különbséget egy dunántúli és egy Heves megyei oppidum példáján jelezzem. Az 1795-1842 közötti Pápa mezőváros esetében a testületi szervek — a.) közgyűlés, b.) tanács, c.) választott község — bemutatása után az egyedi hivatalok leírása következik: városbíró, városkapitány, népszószóló, gyámatyák, adóvevő azaz perceptor, hadnagy, vásárbírák, tókerti felügyelő, kvártélymester, malombíró, mezőbíró, kútbírák, utcai esküdtek, koldusbíró, városi intézmények gondviselői. Ezt követi a városi alkalmazottak körének, feladatainak és járandóságainak ismertetése: jegyző, városi ügyész, tanító, városi szolgaszemélyzet.

1 Gyöngyös esetében az igazgatási szervezetet bemutatása hasonlóképpen a kollektív testületekkel kezdődik — a.) közgyűlés, b.) „választott férfiak", c.) tanács, majd az egyedi hivatalok leírásával folytatódik: bíró, jegyző, levéltárnok, HUDI JÓZSEF: Pápa város önkormányzata a későfeudalizmus korában (1730-1847). Pápa, 1995. (Fejezetek Pápa város történetéből, 2.)