Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata (1753–1848). Nyíregyháza, 2003. (A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai. II. Közlemények, 28.) / 144–147. o.

144 Irodalom KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA NYÍREGYHÁZA ÖNKORMÁNYZATA (1753-1848) Nyíregyháza, 2003. (A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai. II. Közlemények, 28.) 324 o. Az utóbbi esztendőkben örvendetesen megszaporodtak az alapkutatásokon nyugvó, az egyes városok 1848 előtti igazgatási szervezetét a hivatalok változásaival analitikusan elemző, a teljes körű tisztviselői archontológiát, továbbá a kollektív és egyéni hivatalok működésére vonatkozó, azok hatásköreit szabályozó legfontosabb helyi statútumokat is publikáló, kézikönyvként használatos városigazgatás-történeti monográfiák. (Elég, ha illusztrációként csak Nemes Lajos Eger, Szabó Jolán Gyöngyös 1686-1848 közötti önkormányzatát bemutató munkákra gondolunk.) E fontos alapkönyvek sora nemrég újabbal gyarapodott; a 18-19. századi Nyíregyháza ismert kutatója, Kujbusné Mecsei Éva a település 1753-1848 közötti önkormányzatának történetét dolgozta fel. Fölöttébb szerencsés, hogy munkája a tárgyidőszak komparatív városigazgatás-kutatásához kitűnő összevetési lehetőséget nyújt. Azaz: az önkormányzat szerveit és működését leíró részt esetünkben is hasonló tematikájú forrásközlő és adattári fejezet követi. Nyíregyháza várossá válását több szempontból is speciális jelenségként kell számon tartanunk. Az elnéptelenedett településen a 18. század derekán (1748-ban) a gróf Károlyi család birtokrészén csupán 36 népes telek, míg a másik földesúr, báró Palocsayné Pethő Rozália birtokain — amelyeket 1803-ban a Dessewffyek Örököltek meg — 49 családfő élt. Az országos telepítések e térséget érintő utolsó nagy hullámaként Nyíregyháza — a földesúri jövedelem növekedését is eredményező — betelepítésére az 1750-es évek elején került sor. A Károlyi család kezdeményezésére az 1753-ban megindult telepítés alapvetően megváltoztatta az itt élő lakosság etnikai, felekezeti képét. Ez időtől ugyanis viszonylag rövid időszak alatt alapvetően átalakult a település. A döntően Békés megyei evangélikus szlovák lakosság migrációja révén (amelyben meghatározóak voltak a Felvidékről az Alföldre telepítettek második generációjából származó, az öröklésből kimaradt, új egzisztenciát alapítani kívánó gazdafiúk) egy 2000 fő körüli paraszti közösség jött létre, amelyet a korábban itt élt vegyes vallású és jogállású lakosságtól a kapott privilégiumok (is) erősen elhatároltak. Három, szervesen egymásba fonódó kiváltság biztosította számukra a kedvezőbb jogi, gazdasági státust. Az 1753. május 16-i telepítési pátens elegendő földet, háromévi adómentességet, a földesúri haszonvételek bérlését, vallásszabadságot ígért, csupán egy aranyforintnyi évi adót kiróva. 1754-ben a földesurak egymás közötti szerződésben a település oszthatatlanságát biztosították. A határt teljes egészében a település lakossága művelhette (allódium kialakítására nem került sor), a földesurak robotra nem tartottak igényt. A szabad évek letelte után az 1757. évi szerződés a földesúri jogok városi bérletbeadásával hosszú távon a városgazdálkodást alapozta meg, illetve elegendő iparos bevándorlása esetén biztosítékot nyújtott arra, hogy a földesúr segítsen céh- és vásárprivilégium megszerzésében. A nagy népességű, széles körű autonómiával rendelkező Nyíregyháza 1786-ban II. Józseftől négy országos és egy heti vásár megtartására kapott engedélyt, amelynek kihasználásával fél évszázad alatt a vármegye régi mezővárosait megelőzve a település a régió piacközpontjává vált. A vagyonosodott, kiváltságolt paraszti communitas megvál-