Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - IRODALOM - Tringli István: Gábor Varga: Ungarn und das Reich vom 10. bis zum 13. Jahrhundert. Das Herrscherhaus der Árpáden zwischen Anlehnung und Emanzipation. München, 2003. (Studia Hungarica, Schriften des Ungarischen Instituts München, 49.) / 142–143. o.

Irodalom 143 tek ma már nehezen tarthatók. Pl. 1142-ben III. Konrád és Joannesz Komnénosz nem az első európai nagyhatalmi érdekszféra-elkülönítés szellemében politizáltak (179). Találkozhatunk olyan értelmezésekkel is, amelyek eddig elkerülték a kutatók figyelmét. Pl. III. Lothar Vak Bélával szemben korántsem egyenrangú szerződő félként lépett fel, hanem a király és a trónkövetelő Borisz viszályában császári akaratból fakadóan nyilvánított döntőbírói ítéletet (176). Az új értelmezések a szerző széles körű forráshasználatán nyugszanak. A magyar kutatók ugyanis sokszor megelégedtek azzal, hogy Gombos Albin katalógusára támaszkodva használják a nyugati elbeszélő forrásokat. Ez az eljárás azonban nem mindig szerencsés: egyrészt Gombos művének megjelenése óta újabb kritikai kiadások láttak napvilágot, másrészt a teljes forrás végigolvasása sokkal pontosabb interpretációkat eredményez, mint amikor csak a magyar vonatkozású mondatokat vesszük figyelembe. A szerző felfogásában a kapcsolattörténet elsősorban az események, másodsorban a kulturális összeköttetések számbavételét és értelmezését jelenti. A birodalom alatt valóban az egész keleti frank, majd a „szent római birodalmat" érti. Nemcsak a német királyoknak és császároknak, hanem Bajorországnak, Csehországnak, a határgrófságoknak Magyarországhoz fűződő kapcsolatát is elemzi. A kapcsolatok történetében jól elkülöníthető korszakok figyelhetők meg. Eleinte tovább éltek a keleti frank kor bizonyos elemei. Magyarország elsősorban Bajorországon keresztül tartott kapcsolatot a birodalommal. A szerző szerint a 11. századi magyar uralkodók némi kontinuitást próbáltak felmutatni a honfoglalás előtti korszakkal: ez nyilvánult meg a pannonok királya intitulációban és a pénzek feliratain is. A 11. században aztán maguk a birodalom uralkodói léptek a bajor hercegek helyébe, bár a bajor kapcsolat továbbra is jelentős maradt. A 12. században folyamatosan lazultak a két hatalom kapcsolatai, ebben az évszázadban kezdődött az a 13. századra véglegessé váló tendencia, hogy Bajorország elveszítette vezető szerepét, és a rovására kialakuló keleti territóriumok: Ausztria, Stájerország, valamint Csehország vette át a birodalmi politika közvetítésének feladatát. Ebbe a sorba illeszkedik az Andechs-Meráni-ház magyarországi szereplése is. A 13. század végén aztán megerősödött a pápai udvar meghatározó szerepe. Rá várt az a feladat, hogy az Anjouk uralomra juttatásával Magyarország emancipációját a birodalomtól véglegessé tegye. A mű legfőbb erénye a hatásközvetítés. Egy német nyelvű, elsősorban német nyelvterületen terjesztett könyvben a külföldi olvasók megismerhetik az elmúlt évtizedek Árpád-korral foglalkozó kutatóinak külpolitikailag releváns műveit. A magyar kutatók hasonlóképpen szembesülhetnek nyugati kollégáik újabb interpretációival. A kritika szóvá teheti, hogy bizonyos művek és szerzők miért hiányoznak a felsorolásból — a recenzens pl. hiányolja a honfoglalás előtti Pannónia viszonyainak leírásánál a magyar kutatók figyelemre méltó eredményeinek megemlítését — a historiográfiai összkép azonban jól mutatja a kutatás jelenlegi állását. Tringli István