Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - IRODALOM - Érszegi Géza: Vom Nutzen des Schreibens. Sociales Gedächtnis, Herrschaft und Besitz. Hrsg. Walter Pohl und Paul Herold. Wien, 2002. / 139–141. o.

140 Irodalom változatainak létrejöttéhez mennyiben járulnak hozzá genetikus tényezők és mennyiben játszik szerepet az önkifejezés társadalmi igénye. Maximilian Diesenberger az emlékezet (ön)építkezéséről ír egyetlen forrás alapján, és a Vita Sequanfoan nyomon követi, miként lesz az ókori örökségből középkori. Felice Lifshitz azokat a nyomokat és bizonyítékokat keresi, amelyek arra utalnak, hogy a nők is kivehették részüket az írásbeliség területén végzett tevékenységből. Rosamund McKitterick a Karoling kori írásbeliség összefüggéseit vizsgálja a könyv, az írás és az oklevél vonatkozásában. Elsősorban az echternachi és a trieri kéziratok alapján regionális írásbeliség nyomát keresi, és ennek az írásbeliségnek a kereszténység terjesztésében, valamint megerősítésében játszott szerepét vizsgálja. Richard Corradini az idő és az írás összefüggését kutatja az Annales Fuldenses példáján. Vizsgálatai szerint az időszámítás és a naptárak lapszéli feljegyzései alapozzák meg a későbbi történeti munkákat. Helmut Reimitz az írásbeliség szerepét kutatja a genealógiában a Karoling-kor idején, mégpedig az egyszerű királylisták kapcsán. A magyar vonatkozásban ismert series regum, vagy a Karoling-kori nomina regum típusú források csak más szövegekkel együtt értelmezhetők. Brigitte Merta a Karoling-kori Bajorország hercegeinek „királyi" okleveleiről értekezik. Michael Richter a kora középkori írás és kultúra közötti összefüggést vizsgálva, úgy gondolja — mások nyomdokán haladva —, hogy „az írás önmagában még nem jelent kultúrát". A kötet átvezető részében Brigitte Resl a másolatok hasznáról írja meg a gondolatait a chartulariumok, mint oklevélgyűjtemények alapján. Vizsgálja, hogy a chartularium összeállítója, azaz kompilátora mennyire minősülhet szerzőnek (oklevélkiadónak), hiszen maga is valamiképpen — ha másképpen nem — válogatás útján irányítja az oklevelek sorsát. Érdekes példája az okleveles anyag megőrzésének és a krónikaírásnak Montecassino, ahol ugyanabban az időben élt Leo Marsicanus, a krónikás és Petrus Diaconus, aki regisztrumba foglalta a okleveleket. Utóbbi közismerten sok oklevél tartalmát megváltoztatta. Érdekes példája a chartulariumoknak Otto von Lonsdorf passaui püspök (1254-1265), aki gondoskodott a püspöksége idején egyházmegyéje dokumentumairól, de határozottan megkülönböztette a püspöki tevékenységére vonatkozó krónikás feljegyzéseket és az egyházmegyéjére vonatkozó okleveleket. A bécsi ispotály 14. század közepéről maradt másolati könyve a fejlődés egy további szakaszában született: már nem tartalmaz történeti feljegyzéseket, csak korábbi okleveleket. A kötet második részében a szerzők az íráshasználat hasznát vizsgálják a későközépkori birtok- és közigazgatásban. Patrick Zutshi a pápa személyes szerepét mutatja be a pápai oklevelekben a 13-14. században. Az e korból való eredeti pápai oklevelek (Index actorum) angliai kiadója. A Római Kúria írásbelisége minden európai udvar számára mérce volt abban a tekintetben is, hogy a pápák közreműködése egy-egy oklevél kiadásában jelentősebb, mint bárhol másutt Európában. Franz-Josef Arlinghaus az írásnak mint eszköznek a német és itáliai számadáskönyvekben megmutatkozó fejlődésbeli különbségéről ír. A számadáskönyvek mindkét területen elsősorban a tartozások nyilvántartására szolgáltak. A különbség főleg a hitelek kezelésében mutatkozik meg. Wolfgang Eric Wagner az egyetemalapító fejedelmekről és professzorokról értekezik a Bécsi Egyetem alapításának fényében. Az egyetem alapítói közé négy herceg és három professzor számított. Hogy mit is jelentett alapítónak lenni, azt már nehezebb kihüvelyezni a forrásokból, hiszen már az alapítók megnevezése is sokféle (fundator, plantator, erector stb.), mindenesetre a késő-középkori egyetemalapító fejedelmek fogalmát érdemes felülvizsgálni, újraértelmezni. Ezt a gondolatot folytatja Renate Kohn, aki a Bécsi Egyetemmel kapcsolatos feliratokat elemzi, gazdagon illusztrált cikkében. Paul