Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - IRODALOM - Érszegi Géza: Vom Nutzen des Schreibens. Sociales Gedächtnis, Herrschaft und Besitz. Hrsg. Walter Pohl und Paul Herold. Wien, 2002. / 139–141. o.

VOM NUTZEN DES SCHREIBENS. SOZIALES GEDÄCHTNIS, HERRSCHAFT UND BESITZ Hrsg. WALTER POHL und PAUL HEROLD. Wien, 2002. (Forschungen zur Geschichte des Mittelalters Band 5.) 472 o. Az Osztrák Történettudományi Intézet (Institut für Österreichische Geschichtsforschung) 1999. október 9-én munkaülést rendezett Az emlékezettől a feljegyzésig — út az írásbeliséghez címen, amiből megfogalmazódott a Középkorkutató Csoport 1999-2000. évi kutatási témája. így összegezte a kutatási téma megszületését a kötet előszavában Paul Herold, a kötet egyik szerkesztője. Walter Pohl, a másik szerkesztő az íráshasználatról értekezik. Pohl rámutat arra, hogy a 20. század kutatásai hozták meg az addig az ember és írás viszonyát taglaló kutatások helyett az írás és a társadalom kapcsolatáról szóló témákat. Az íráshasználat mint eszköz és kultúra a különböző nyelvekben, különböző tartalmat takarnak. A német (Schriftlichkeit) vagy az angol (literacy) mást ért az írásbeliségen, mint a latin nyelvekben, ahol nincs ilyen általános kifejezése az írásbeliségnek. Hiszen az alfabetismo már-már társadalmi vetületét is magában hordozza az íráshasználatnak, az ecriture vagy a scrittura több mint az írás szó maga, voltaképpen az írott kultúra egészét jelenti. Az íráshasználatnak — társadalmi vetületét tekintve — számtalan társadalomtörténeti vonatkozása van: a társadalom különböző rétegeinek a viszonya az íráshasználathoz rendkívül fontos kutatási téma lett. Az írástalan kortól az íráshasználat koráig rengeteg lépcsőn jutott el a társadalom. Az egyes társadalmi rétegek íráshasználathoz való viszonya különböző. Az iskolázott, elsősorban egyházi értelmiség és az iskolázatlan, elsősorban laikus népesség együtt él ugyanabban a társadalomban és egyaránt szüksége van az írásbeliségre. Hosszú idő telik el, míg az ünnepnapnak számító írásbeli aktustól a mindennapok eszköze lesz az írás. Az írást nemcsak gyakorolni kell, hanem meg is kell érteni, hiszen ha nem értjük, mit írtak, célját veszti az írás. Az okleveles anyag formulás részeinek megértése, az egyes oklevelek keletkezési fázisainak ismerete, az oklevelek hátlapi feljegyzése mind közelebb visz bennünket az írás közvetítette társadalom megértéséhez. A nyelvtanilag helyes írást csak a nyelvtant pontosan ismerő tudja használni. A kötet tanulmányai két részre oszlanak. Az első részben a korai íráskorszakból származó dokumentumok alapján mutatják be az írásbeliség jellegét, a második részben pedig a későbbi korok íráshasználatát vizsgálják. Nemcsak időben van a két rész között távolság, hanem az írás használatának jellegében is. A korai korszak főleg a gondolatok rögzítésének tudományos-kulturális jelenségeit, a második rész elsősorban annak a köznapi-civilizációs jellegét vizsgálja. A kettő között találjuk az átmenetet, ennek során látható, miként él együtt és válik szét a tudományos-kulturális törekvésből létrejött forrásanyag, valamint a köznapi-civilizációs használat céljára kialakuló forrásbázis. A kötet első részében az írás fogalmáról, az írásnak mint a társadalom emlékezetének szerepéről szólnak a tanulmányok. Barbara H. Rosenwein Tours-i (Szent) Gergely (540-594) Vitae patrum c. műve alapján azt vizsgálja, hogy az írás és az általa rögzített érzelem milyen viszonyban van egymással. Az érzelem adott korhoz kötött, az írás azonban korokon átívelő üzenet. Vajon milyen szerepet játszanak az érzelmek a történelemben? Az uralkodók dühe, megindultsága, haragja miként éri a kor szereplőit, és vajon az írásban megőrzött indulatok mennyiben hitelesek? Flavia De Rubeis &z írás és annak grafikus megjelenítése közötti viszonyt taglalja. Felveti, hogy vajon az írás különböző