Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Orosz László: A két világháború közötti német „délkelet-kutatás” és a magyar tudomány kapcsolatához. Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése,1. rész / 105–137. o.
Orosz László: Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése 111 céljából a szerkesztő fokozott figyelmet fordított arra, hogy szerteküldött toborzóleveleiben, majd később, a közreműködőkészségüket visszaigazoló potenciális partnerekkel fenntartott kontaktus gondos ápolása során mindenkor a folyóirat „nyílt szemléletmódját" és „streng wissenschaftlich" jellegét hangsúlyozza. 15 Mint a soron következő levélváltások igazolják, nem riadt vissza attól sem, hogy amennyiben a leendő munkatársi gárda egyes tagjainak személyes ellentéteiről értesülése volt, azokat hibátlan taktikai érzékkel saját céljai szolgálatába állítsa, és esetleg egymás ellen kijátszva a rivalizálókat 16 (önmaga részéről mindig pártatlanságot mutatva, ám szimpátiájáról feltétlen az adott személyt biztosítva) a rájuk bízandó feladat vállalásának mindkettejüket megnyerjeAz alapvetően bizalmatlan, és a müncheni vállalkozással szemben fenntartásokat tápláló délkelet-európai tudósok közé tartozott a magyar történetírás vitatottságában is megkérdőjelezhetetlen tekintélye, Mályusz Elemér (1898-1989). 17 Megnyerése épp ezért tűnt az elfogadottságát őáltala is prezentálható lap számára igazi fegyverténynek, és egyben a szerkesztői találékonyság és taktikai érzék érdemi próbájának. A Südostdeutsche Forschungen közreműködői gárdájának Mályusszal való gazdagítása ugyanis — az alapvető elvi szembenállás dacára — nem látszott eleve reménytelen próbálkozásnak. 1 Az 1935-1936. év folyamán, a lap elindítása körüli szervező munkálatok idején Valjavec által nagy számban szétküldött egyenfogalmazványú levelek minden esetben e formulákat, illetve szófordulatokat alkalmazva igyekeztek előre eloszlatni a Südostdeutsche Forschungen irányvonala kapcsán esetleg felmerülhető aggályokat. 16 Ez — a korszak német politikájára általánosan is jellemző — taktikai eljárás Valjavec kapcsolat-rendszerében a Szekfü és Mályusz közötti konfliktus kiaknázásában jelentkezik leglátványosabban. A felektől igyekszik a másikra nézve denunciáló megjegyzést, vagy akár az ellenfél munkásságát tudományos megalapozottsággal vitató tanulmányt kicsikarni. Tekintve, hogy mindkét magyar történész (igaz saját, és egymáséhoz képest is eltérő szellemi indíttatása okán) szemben állott a müncheni szerkesztő által követett német szempontrendszerü népiségtörténettel, e szakmai bírálatok megfelelő alkalommal Valjavec számára is kijátszható adut jelenthettek ellenükben. Olyat, amivel megkímélhette magát a két elismert szaktekintéllyel való vitába keveredés kockázatától (ezt nekik tartva fönn), és amellyel más minőségben, a civakodó felek közötti közvetítő előnyös és kívülálló pozíciójában tüntethette fel saját szerepét. A két rivális erkölcsi tartását, valamint szakmai felelősségérzetét jelzi, hogy Valjavec ismételt felkéréseire sem voltak hajlandóak a külvilág elé tárni a magyar történésztársadalmat megosztó belső frontvonalakat. Egymás iránti mély ellenszenvükre csupán a másik fél ismételt „piszkálódásait" [Váczy Péter kifejezése — O. L.] a hazai sajtóban visszautasító — rendszeresen megküldött — dokumentáció, valamint a levelek szövegében előforduló utalások alapján derül fény. A két magyar történésszel váltott leveleiben Valjavec taktikus módon igyekezett minél több „magas labdát feladni", és ily módon egymás ellenében karakán állásfoglalásra ösztönözni kollégáit. Ezzel a módszerrel olykor sikerült is eredményt (pl. a riválisra vonatkozó gúnyos megjegyzést) elérnie. ASZTALOS MIKLÓS könyvének [A nemzetiségek története Magyarországon. Bp., 1934.] Valjavec által készített recenziója [Zur Geschichte der Nationalitaten in Ungarn. Neue Heimatblatter, 1. [1935-36] 321-327.] kapcsán pl. a következő — nyilvánvalóan Mályuszra vonatkozó — megjegyzést ejtette el Szekfü: „Die Asztalos-Besprechung ist formell ein köstliches Kabinettstück, inhalfiich eine sehr tiefsinnige Auseinandersetzung zwischen den verschiedenen ungarischen Standpunkten (wie Sie wissen, gibt es bei uns mindestens zwei, der von Asztalos und 'Herrn Omnes' und der von uns) und zwischen dem Deutschen." 17 Mályusz munkásságához 1. BOGYAY, THOMAS VON: Elemér Mályusz (22. VII. 1898-25. VIII. 1989). SüdostForschungen, 49. (1990) 365-369.; ENGEL, PÁL: Elemér Mályusz (22. August 1898-25. August 1989). Ungarn-Jahrbuch, 18. (1990) 337-338.; JAKÓ ZSIGMOND: Mályusz Elemér. Magyar Tudomány, 35. (1990) 100-102.; ENGEL PÁL: Mályusz Elemér (1898-1989). Történelmi Szemle, 31. (1989) 3-4. sz. 310-311., illetve legújabban ERŐS VILMOS: A Szekjü-Mályusz vita. Debrecen, 2000. (Csokonai Új História Könyvek).
