Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Orosz László: A két világháború közötti német „délkelet-kutatás” és a magyar tudomány kapcsolatához. Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése,1. rész / 105–137. o.
112 Forrásközlések Valjavec előtanulmányai, illetve időközben napvilágot látott kutatási eredményeinek fogadtatása folytán tisztán látta a magyar történetírás berkein belül feszülő törésvonalakat, és azt is jó érzékkel sejtette meg, hogy a magát kirekesztettnek érző, így belső indulatoktól is tüzelt magyar kollégája számára épp azokon a területeken kell fórumot kínálnia, ahol az a hivatalos felfogástól eltérő, esetleg szándékosan azzal szemben megfogalmazott tézisei alapos kibontásának lehetőségét látja. Kettejük levelezésének — mint látni fogjuk — mindvégig állandó vezérfonala marad Mályusznak a magyar történettudományon belüli úttörő (ha tetszik békebontó) szerepe, és az is végig nyilvánvaló, hogyan próbál Valjavec — egy szerkesztőtől el nem ítélhető módon — saját lapja számára tőkét kovácsolni a Mályusz által időről-időre kirobbantott polémiák tudományos lecsapódásából. Valjavecnek azonban arra is tekintettel kellett lennie, hogy a magyar szaktekintély nemcsak saját kollégáival fenntartott nexusa terén ásott — némely esetben áthidalhatatlannak bizonyuló — lövészárkokat, de a müncheni lap által felvállalt német népiségtudományi szemlélettel szemben is kiélezte fegyvereit. 18 Az ezen a téren tanúsított előzékenység és tapintat, a német álláspont olykor szembeötlően konfrontatív, sarkos megállapításainak szalonképessé tétele, ám ugyanakkor Mályusz közismerten nyers (Valjavecnek egy Szekfü Gyulához írott levelében rücksichtslosként aposztrofált 19 ) stílusának és nem kevésbé nacionalista elkötelezettségének tolerálása, valamint a levelezésük során időnként kitapintható feszültségek (vö. Nr. 39.) nagyvonalú feloldása ismételten Valjavec szerkesztő-koordinátori kvalitásait példázza. A népiségtörténeti kutatásnak német, illetve magyar szemléletmódú (ennek megfelelően az adott nemzet érdekeit prioritásként kezelő) eltérő megközelítéséből fakadó — már említett — alapvető elvi szembenállás ellenére az együttműködés mindkét fél számára gyümölcsöző eredményekkel is kecsegtetett. Valjavecnek a rábízott lap nemzetközi elfogadtatását, illetve az önnön szakmai előmenetelének útját minél kiterjedtebb kapcsolatrendszer kiépítése által kikövező motivációit már ismerjük. Ugyanakkor — ha ambivalens módon is, de — Mályusz számára is fogódzót, és törekvéseinek hazai legitimálása szempontjából nemzetközi visszaigazolást jelentett a feltörekvő német tudományos folyóirattal való partnerség. Hogy kapcsolatuk fogadtatása terén mégis ambivalens megítélést konstatálhatunk, annak oka az, hogy Mályusznak a népiségtörténeti kutatásokat meghonosítani szándékozó, az új idők szellemiségétől megihletett történetírói iskolája egyébként is elvi aggályokat és aktuálpolitikai félelmeket váltott ki a hivatalos magyar történetírás követői számára iránymutatónak tekintett szakmai körök szeVö. Az új német nacionalizmus történetírása. Magyar Szemle, 6. (1932) XV. köt. I. 69. sz. 241-253.; Három folyóirat. Századok, 68. (1934) 1. sz. 45-65.; A mai német történetfelfogás és a magyarság. Az Országos Evangélikus Tanáregyesület évkönyve az 1940-41-es évekről. Bp., 1942. 19-38. E munkák a népiségtörténeti szemléletmódnak csupán a német történetírás által politikai-ideológiai célok szolgálatába állított válfaja ellen protestáltak, és azt próbálták világossá tenni, hogy a térség társadalmi és kulturális folyamataiban minden téren német kultúrbefolyást kimutatni igyekvő volksdeutsch kutatás (ezen összefüggésben ajánlja Mályusz a hazai közvélemény figyelmébe Fritz Valjavec munkásságát is!) leghatékonyabb ellenszere épp a hasonló módszerek felvonultatásával vitába szállni képes magyar népiségtörténetírás lenne. Ezen elvi alapú polémia felvállalása során követhető hatékony eszközrendszerhez maga ad mintát a német irányvonal egy elhíresült követőjének nagy port kavart munkáját recenzálva. (ISBERT, OTTÓ-ALBRECHT: Das südwestliche ungarische Mittelgebirge, Bauernsiedlung und Deutschtum. Langensalza-Berlin-Leipzig, 1931. [Deutsche Hefte für Volks- und Kulturbodenforschung. Abhandlungen Nr. 1.]). Vö. Századok, 66. (1932) 329-333. Vö. Valjavec-Szekfű 1934. június 4. (Kiadva: NEHRING, K.: ZU den Anfangen, i. m. 10.)
