Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Orosz László: A két világháború közötti német „délkelet-kutatás” és a magyar tudomány kapcsolatához. Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése,1. rész / 105–137. o.

106 Forrásközlések esetenként ideológiailag motivált tudományos teóriáikkal. A bizonytalan nemzetközi légkör, a revízió gondolatának mint politikai aktualitásnak Európa-szerte kiiktathatatlan jelenléte a történettudomány jelentőségének megnövekedését, hatékony harci eszköz gyanánt történő felvonultatását készítette elő. Minden érintett fél számára az élénk figyelem és aktivitás, a térség sorsával kapcsolatban megfogalmazott saját (többnyire konfrontatív, tehát másokétól megkülönböztethető) nézetrendszerének propagálása, és egyáltalán az összes elérhető nemzetközi fórumon való permanens jelenlét volt az egyedül üdvös megoldás. Az európai tudományos élet részéről megnyilvánuló érdeklődés legszervezettebb módon Németország szakmai köreiben jelentkezett. Az egykori Monarchia, az Oszmán Birodalom és a cári Oroszország erőteréből egyszerre megszabadult, és az immáron egymás ellenében levezetett nacionalista indulatok tengerében szövetségest kereső kisállamok természetszerűleg fordultak az európai nagyhatalmak irányába. Közülük is elsősorban a térség történéseit hagyományosan alakító Németországra tekintettek, amely a politikai átrendeződés veszteseként az újragondolt auswártige Kulturpolitik

[ jegyében (egyelőre a kultúra és a tudomány kapcsolatrendszerét szorosra vonva) az Európa keleti, délkeleti felében keletkezett hatalmi vákuum betöltésére törekedett, és a világháborút követő francia előretörést megfékezendő maga is fokozott jelenlétet és — egymás hatását erősítve — kulturális-gazdasági-politikai expanziót irányzott elő. A kultúrpolitikát a '20-as évektől kezdve nem csupán belügyként kezelték, annak immáron külpolitikai vetületei is voltak. „Ez az egyetlen terület, amelyen Németország még valóban szuverén maradt a háború után" — mondta a későbbi porosz kultuszminiszter Carl Heinrich Becker 1919-ben a német kultúrpolitika jövőbeni jelentőségére utalva.

2 A német kormányzat Versailles után tapasztalható kezdeti külpolitikai passzivitásának feladását hatalmas belső nyomás kényszerítette ki, amely világossá tette a mindenkori berlini vezetés számára, hogy a saját elvesztett keleti területein élő és a Habsburg Monarchia jogfolytonosságának megszakadásával az utódállamok területén rekedt németség megtartása és ápolása terén történelmi hivatás nehezedik reá. E „kultúrmissziónak" eleget tenni, és ezáltal persze az eredendő német politikai érdekeknek is szolgálni: ez volt a gombamód szaporodó (és a háttérben maradó hivatalos politika által kényszerűen leplezett szimpátiával tolerált) népiségi szerveződések fő célkitűzése. Ugyancsak ez a magyarázata a többi európai állam kutatásához viszonyítva sokkal átgondoltabb és szervezettebb, valamint az azokéhoz képest jóval jelentősebb infrastruktúrát teremtő, és 1 A korabeli kultúr- és tudománypolitika irodalmából 1. DÜWELL, KÜRT: Deutschlands auswártige Kulturpolitik 1918-1932. Grundlinien und Dokumente. Köln-Wien, 1976.; GRIEWANK, KARL: Staat und Wissenschaft im Deutschen Reich. Zur Geschichte und Organisation der Wissenschaftspflege in Deutschland. Freiburg im Breisgau, 1927.; Volkstum und Kulturpolitik. Eine Sammlung von Aufsatzen. Gewidmet Georg Schreiber zum fünfzigsten Geburtstage. Hrsg.: KONEN, VON H.-STEFFES, J. P. Köln, 1932. (ebben különösen MORSBACH, ADOLF: Deutsche Kulturpolitik im Ausland. 237-265., illetve GREWANK, KARL: AUS den Anfángen gesamtdeutscher Wissenschaftspflege. 208-236.); ÁBELÉIN, MANFRÉD: Die Kulturpolitik des Deutschen Reiches und der Bundesrepublik Deutschland. Ihre verfassungsgeschichtliche Entwicklung und ihre verfassungsrechtlichen Probleme. Köln-Opladen, 1968.; SCHREIBER, GEORG: Deutsche Wissenschaftspolitik von Bismarck bis zum Atomwissenschaftler Ottó Hahn. Köln-Opladen, 1954. 2 BECKER, C. H.: Kulturpolitische Aufgaben des Reiches. Leipzig, 1919. 16. (Idézi: UJVÁRY GÁBOR: Tudományszervezés — Történetkutatás — Forráskritika. Klebelsberg Kuno és a Bécsi Magyar Történeti Intézet. Győr, 1996. 40.)