Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században / 59–103. o.
88 Közlemények Városok taxája 4937,5 6,0 Magyar Kamara segélye 14000 17,1 1.2. Összesen 18 937.5 23,1 1.1. és 1.2. összesen 81 844,99 100 A kimutatás két fő kategóriát különböztetett meg, az elsőbe azon jövedelmek kerültek, amelyek nemcsak a korábbi években folytak be rendesen, hanem azokra a későbbiek során is biztosan lehetett számítani (1.1), a második kategóriába sorolták a bizonytalan jövedelmeket (1.2). Az első kategória a maximális jövedelmek csupán 3/4 részét jelentette, miközben ha a második kategóriába tartozók is befolytak volna, azok együttesen alig haladták volna meg a tíz évvel korábbi jövedelmeket. Mindez azt jelentette, hogy a bevételek legalább negyedükkel estek vissza. A legjelentősebb forrás a hadiadó maradt, míg a harmincadokból származó jövedelmek — továbbra is jelentős voltuk ellenére — visszaesést mutattak. Ebben a kimutatásban ugyanakkor már jelentős szerepet kapott a későbbiek során az egyik igen fontos bevételi forrást jelentő tizedbérletből származó jövedelem. Az egri püspökség tizedeit ugyan a kincstári kezelésben lévő egri váruradalom élvezte, azonban a vártól távol eső tizedkörzeteket olyan fontos végvárak ellátására fordították, mint Kassa, Tokaj vagy Szatmár. Ezek után a Szepesi Kamara a saját kezelésében lévő egri uradalomnak tizedbérletet fizetett. Szintén a kamara bérelte az egri káptalan nagy jelentőségű szerencsi tizedeit és negyedeit. 92 A kamara a tizedbérletekből jelentős haszonra tett szert. 93 A nagybányai kamara rendbetételére tett intézkedéseknek köszönhetően a Szepesi Kamarának sikerült viszonylag jelentős összegre szert tennie a Nagybánya környéki aranybányák bérbe adásából is. A fenti kimutatásban a bizonytalan jövedelmek közé sorolták a Magyar Kamara pénzügyi segélyét, amelynek fizetéséről az 1580-as évek eleje után valóban nincs tudomásunk. A másik bizonytalan bevétel a szabad királyi városok rendkívüli adója (taxa) volt. 1580-ban és 1581-ben nem szavaztak meg a rendek hadiadót, tehát így a taxa sem volt beszedhető, ugyanakkor a biztos jövedelmek között számoltak a hadiadóval. Egy elméleti költségvetéssel állunk tehát szemben, amely szerint a városok taxájára akkor sem nagyon lehetett volna számítani, amikor a hadiadót a rendek megszavazták. Ennek okát egyelőre nem tudjuk, valószínűleg a Magyar Kamara esetében ismert eljárással van dolgunk, miszerint az állandó készpénzhiánnyal küszködő kamara a szabad királyi városoktól vett fel hiteleket és azok taxáját viszonzásul elengedte. A következő adatunk az 1588-ban, többek között a felső-magyarországi jövedelmek és a végvárak kivizsgálására kiküldött bizottság jelentésén alapul. A bizottság átvizsgálta a Szepesi Kamara háromévi számadását, és ezek átlagolása alapján összegezte a FelsőMagyarországról várható jövedelmeket. Általában a püspökök az egyházmegye tizedeinek negyedet (quarta) a káptalan és papjai ellátására engedték át. KENYERES ISTVÁN: A várbirtokok szerepe a 16. századi magyarországi végvárrendszer ellátásában. Katonai elképzelések az egri és a szatmári vár fenntartására. Vég\>ár és ellátás. Szerk.: PETERCSÁK TIVADARBERECZ MÁTYÁS. Eger, 2001. (Sludia Agriensia, 22.) 131-181.
