Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században / 59–103. o.

75 Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai jóval részletesebben szabták meg a kamara teendőit, legfontosabb feladatául a végvárak uradalmainak igazgatását és a katonaság ellátását tették meg. A kamara élére a korábbi tanácsos, Paczoth János került, aki mellé három tanácsost rendeltek. A Szepesi kamara elnökei a továbbiakban — a Magyar Kamarával ellentétben — általában nem főpapok, hanem magyar főnemesek, illetve a kamarai igazgatásban nagy szakértelemre szert tett hivatalnokok voltak.

65 A Szepesi Kamarának szintén kialakult a pénztári és a számvevői hivatala.

66 Az 1567. évi utasítás szerint a Szepesi Kamara egyfajta kettős alárendeltségben volt, elvben a Magyar Kamarától függött, de végső soron az Udvari Kamarát kellett felettes szervének tekintenie. Az 1571. évi utasítás után megváltozott a helyzet, a Szepesi Kamara fokozatosan közvetlenül az Udvari Kamara alá került. Az 1570-es évek végétől teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a Szepesi Kamara gyakorlatilag egyenrangú társává vált a Magyar Kamarának és tulajdonképpen mindkét kamara egyaránt az Udvari Kamarának alá tartozott, csakúgy mint a birodalom más pénzügy igazgatási szervei, így az AlsóAusztriai Kamara, a Cseh Kamara vagy a Sziléziai Kamara. Ugyanakkor hozzá kel! tennünk, hogy a Szepesi Kamara nagymértékben függött a szintén Kassán székelő — és általában német nemzetiségű — felső-magyarországi kapitánytól. A korábbi igazgatóság kamarává szervezését Lazarus von Schwendi felsőmagyarországi főkapitány elsősorban katonai okokból szorgalmazta. Tény, az utasítás szerint a Szepesi Kamara elsődleges feladata Felső-Magyarország rendes és rendkívüli jövedelmeinek adminisztrálása, és ezen jövedelmeknek a végvárak fenntartására fordítása volt. A felső-magyarországi vármegyék hadiadóját a kamara adminisztrálta, de ezek döntő többségükben valamelyik végvár fenntartására voltak közvetlenül kiutalva. A Szepesi Kamara alá a Magyar Kamarához képest jelentős mennyiségű, többnyire a végvárak köré szervezett váruradalom tartozott, többek között Eger, Szatmár, Tokaj, Munkács, Szádvár, Szendrő. Ezek jelentős bevételekkel bírtak, amelyeket a végvári katonaság ellátására fordították. A Szepesi Kamara kezelte a szepességi harmincadokat (Lőcse, Bártfa, Eperjes, Szeben): az itt székelő vámhivatalok az északi irányba, Lengyelország felé folytatott kereskedelmet vámolták meg. Az Erdély, illetve a hódoltság felé folytatott kereskedelem vámolására pedig új harmincad-hivatalokat állítottak fel pl. Tokajban, Szatmárban, Kallón, Kisvárdán. A kamara gondos szervezömunkájával az 1567-ben meglévő 13 vámhivatal számát csaknem megkétszerezte.

68 A Szepesi Kamara — a Magyar Kamarával ellentétben — a területén lévő nemesércés sóbányászatot is felügyelte. Közvetlen kamarai igazgatás alatt csupán az erdélyi határ közelében lévő Nagybánya aranybányái voltak, azonban az ezekből származó bevételek rendkívül alacsonyak voltak. 1585-ben a bányák a nagybányai uradalommal együtt Báthory István erdélyi fejedelem birtokába kerültek. Pénzverés csupán Kassán folyt, de csak igen rövid ideig: mivel az ott vert érmék minősége gyengébbnek bizonyult a körmöcbányaiénál, ezért a pénzverést beszüntették. A kamara területén csupán egyetlen A hivatalnok típus képviselője volt Paczoth János, aki kisnemesként lett a tokaji uradalom udvarbirája, majd kamarai tanácsos és 1571-1573 és 1575-1582. között a Szepesi Kamara elnöke. Főnemes kamarai elnökök: Révay Ferenc (1573-1575) és Thurzó Elek (1582-1585). SzÜCS J.: A Szepesi Kamarai Levéltár, i. m. 21-31. Uo. 31-34. ACSÁDY ].: A pozsonyi és szepesi kamarák, i. m. 21-37. SZŰCS J.: A Szepesi Kamarai Levéltár, i. m. 40-41.