Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században / 59–103. o.
71 Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai 3. I. Ferdinánd és I. Miksa pénzügyigazgatási reformjai I. Ferdinánd a Mohács előtti alapokból kiindulva igyekezett új országa pénzügyigazgatását újjászervezni, nem törekedett új adók bevezetésére, hanem sokkal inkább a középkori magyar királyok jogait kívánta maximálisan érvényesíttetni. Ugyanakkor I. Ferdinánd nevéhez fűződik az első újkori, modern pénzügyigazgatási szerv, a Magyar Kamara felállítása. Ezt I. Miksa uralkodása idején a Szepesi Kamara létrehozása követte. A Magyar Kamara 1528-ban történt megalakítása gyakorlatilag 1848-ig meghatározta a magyar pénzügyigazgatás szervezeti kereteit. A Magyar Kamarát I. Ferdinánd 1528. január 8-án kiadott utasításával állíttatta fel az ekkor még Habsburg-kézen lévő Budán. Az uralkodó az új pénzügyi hatóság élére Gerendy Miklós erdélyi püspököt, királyi kincstartót nevezte ki, mellé négy tanácsost rendelt, köztük a később jelentős politikai pályát befutó, egészen a nádori méltóságig emelkedő Nádasdy Tamást (ekkor budai várnagy) és Pemffiinger István bárót (ekkor budai udvarbíró). Az új pénzügyigazgatási szerv, amelyet felváltva neveztek kincstartóságnak, illetve kamarának, azonban csak rövid ideig működött és 1529-ben, Buda I. (Szapolyai) János kezére kerültével időlegesen rneg is szűnt. I. Ferdinánd csak két év múlva, 1531-ben szervezte újjá a kamarát, ezúttal Pozsony székhellyel (ezért a későbbiekben igen gyakran említik a hivatalt Pozsonyi Kamaraként). A kamara hivatalának élére, amelyet az ekkor kiadott utasítás igazgatóságnak („administratió") nevezett, a korábbi tanácsos, Pemffiinger István került, aki az utasítás szerint a „sitperior et superintendens''' címet viselte, míg a mellé rendelt tanácsosok az „administratores'"' megnevezéssel szerepeltek. A kamara területi illetékességét az első két utasítás a magyar királyság valamenynyi részére kiterjesztette: Horvátországra, Szlavóniára és Erdélyre is. A kamara hatáskörébe tartozott az összes királyi jövedelem kezelése (pénzverőkamarák, harmincadok, királyi uradalmak), a tisztviselők ellenőrzése, 1531-től az üresedésben lévő egyházi javak kezelése és a végvárak ellátása is. Tevékenysége három fő területet foglalt magába: valamennyi királyi jövedelem központi igazgatását, a befolyó jövedelmek pénztári kezelését és a hivatalok ellenőrzését. 49 A kamara azonban — széleskörű jogai ellenére — alig tudta feladatát ellátni. Ennek fő oka az volt, hogy a legjelentősebb királyi jövedelmek el voltak zálogosítva — az 1528. évi utasítás egyik fő rendelkezése éppen az elzálogosítások felülvizsgálata volt. Ferdinánd egyik legjelentősebb Financiális problémáját pedig éppen a húga, Mária özvegy királyné által bírt jószágok okozták, amelyeket még 1522-ben II. Lajostól jegyajándékként kapott és annak halála után is tovább birtokolt. Ezek közül főként a körmöcbányai kamara és az alsó-magyarországi bányavárosok, valamint a pozsonyi harmincad jelentettek érzékeny bevételkiesést. I. Ferdinánd pénzügyigazgatási politikája egyik nagy eredményének éppen az elzálogosítottjövedelmek visszaváltását és a kincstár anyagi alapjainak rendezését tekinthetUo. 47-54. EMBER GY.: AZ újkori magyar közigazgatás, i. m. 119-126.; NAGY ISTVÁN: A Magyar Kamara. NAGY ISTVÁN-KISS ERZSÉBET, F.: A Magyar Kamara és egyéb kincstári szervek. Bp„ 1995. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak, 9.) 5-7. Az 1528. és 1531. évi utasítások szövegét 1. KÉRÉSZY ZOLTÁN: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez. Bp., 1916. 161-172., í II, 172-183.
