Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században / 59–103. o.

70 Közlemények csak egy évre szavazzák meg előre a hadiadót, de 1552-töl kezdve már több alkalommal is 2-3 évre előre megszavazták — különösen I. Rudolf idején vált ez gyakorlattá.

44 A rendkívüli adót a középkorban a városok, a szászok és a zsidók is fizették, ezt általában taxá-nak nevezték.

45 I. Ferdinánd idejében viszont már csak a szabad királyi városok fizettek taxát. A rendkívüli jövedelmek közé sorolhatjuk a donaíivum-ot (Krönungsgulden) is, amelyet szintén a rendek szavaztak meg koronázási ajándékként.

46 A donativum-bó\ általában nem folytak be jelentős összegek, többnyire nem is a koronázás költségeire fordították, hanem a folyó kiadások finanszírozására. A harmadik, rendek által megszavazott adót már I. Ferdinánd vezettette be: ez volt az ún. gratnitus labor, azaz a jobbágyok ingyenmunkája. A rendek általában a hadiadóval együtt szavazták meg, és törvényben határozták meg, hogy melyik vármegye jobbágyságának melyik végvár erődítési munkáin kell részt vennie. I. Miksa idejétől gyakorlattá vált az ingyenmunka pénzben történő megváltása, ebből azonban a kamaráknak csupán csekély has/tnuk származott.

47 A gratuitus labor-on kívül új adót a Habsburgok nem vezettek be és csupán egyszer történt kísérlet a nemesség és valamennyi társadalmi réteg együttes megadóztatására. Buda 1541. évi török kézre kerülése valósággal sokkolta a magyar rendeket, és 1542-ben a besztercebányai országgyűlésen olyan adótörvényeket hoztak, amelyek szerint a nemeseknek birtokaik becsült értékének (örökbecsüjének) hatvanad részét, az egytelkes nemeseknek és a városi polgároknak pedig ingó vagyonuk értékének szintén hatvanad részét kell fizetniük. A kisebb egyházi javadalmasok, akik nem tartottak katonaságot, évi jövedelmük egy tizedét voltak kötelesek fizetni. A rendek még a kereskedőket — külön hangsúlyozottan a Fuggereket is — meg kívánták adóztatni, ők árujuk értékének negyvened részét tartoztak befizetni. Azonban az intézkedéseknek rendkívül csekély eredménye volt, így a hatvanad-adó, a sexagesima csak egyszeri vagyonadó maradt, többször nem is kísérleteztek kivetésével.

48 44 ACSADY I.: Magyarország pénzügyei, i. m. 67-75., 218.; Uo: A jobbágyadózás 1564-1576-ban, i. m. 153227.; UÖ: A jobbágy adózás 1577-1597-ben, i. m. 19-123.; NAGY 1.: A magyar kamara adóigazgatási, i. m. 35-40. THALLÓCZY L.: A kamara haszna, i. ni. 136-143.; ACSÁDY I.: Magyarország pénzügyei, i. m. 15-16., 7576. UŐ: A jobbágyadózás 1564-1576-ban, i. m. 225-227. NAGY 1.: A magyar kamara adóigazgatási, i. m. 44-47. A városok Mohács előtti rendkívüli adójáról és hadi terheiröl 1. KUBINYI ANDRÁS: Városaink háborús terhei Mátyás alatt. Házi Jenő Emlékkönyv. Szerk.: DOMINKOVITS PÉTER-TURBULY ÉVA. Sopron, 1993. 155-167. 46 ACSADY 1.: Magyarország pénzügyei, i. m. 67. 47 UÖ: A jobbágyadózás 1564-1576-ban, i. m. 229-236.; UÖ: A jobbágyadózás 1577-1597-ben, i. m. 129137.; NAGY I.: A magyar kamara adóigazgatási, i. m. 41-43. ACSÁDYI.: Magyarország pénzügyei, i. m. 69—70.