Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században / 59–103. o.

68 Közlemények jelentősebb egyházi, illetve magánföldesúri vár, valamint uradalom volt I. Ferdinánd kezén huzamosabb ideig: Esztergom és Sáros.

0 A szabad királyi városok földesura a király volt, így annak éves adót fizettek, ezt nevezték censns-nak.

3b A Buda elestét követő időszakban — a török hódítások következtében — a szabad királyi városok száma is lecsökkent: Alsó-Magyarországon Pozsony, Sopron és Nagyszombat, Felső-Magyarországon Kassa, Bártfa, Lőcse, Eperjes, Szeben és Késmárk maradt a Habsburgok kézen. A kiváltságos városok körébe tartozott Körmöcbánya központtal az ún. hét alsó-magyarországi bányaváros is, amelyek egy összegben fizették cenzusukat. A királyi jövedelmek közé tartoztak a különböző kiváltságolt népek által fizetett adók is. Az ország középső területeire a 13. század közepétől letelepített kunok és jászok egy összegben adóztak az uralkodónak. A kunok cenzust és rendkívüli adót, míg a jászok ún. tegzespénzt (proventus pharetralis) fizettek. Ezeket a jövedelmeket Buda elestéig a budai udvarbíró kezelte, azonban a város elestét követően a jász és kun területek az elsők között kerültek török fennhatóság alá. Ennek ellenére I. Ferdinánd többször is rendelkezett adójuk felöl, majd az 1550-es évektől az egri uradalom jövedelmeihez csatoltatta azt. Ettől kezdve Felső-Magyarország egyik legfontosabb végvára, Eger katonái hajtották be a végvár fenntartására az uralkodót megillető jász és kun jövedelmeket, egészen a vár 1596-ban történt elestéig. 1. Ferdinánd rövid erdélyi uralma idején (1551-1555) elvileg számíthatott az erdélyi szászok, románok és székelyek adóira is. Az erdélyi szászok székei egy összegben, Márton napján (november 11.) fizették meg adójukat. Az előre megszabott nagyságú adó elosztása már a szász székekre volt bízva. A 15. század második felétől az uralkodó ezen az összegen felül is rendszeresen szedett adót tőlük." Az erdélyi románok adója volt az ötvened (quinquagesima). Mivel a betelepülő románok eredetileg pásztorkodó juhtartással foglalkoztak, ezért az ötvenedet 50 juhonként kellett leróniuk, ezt az adót a 14-15. század óta már pénzben is szedték tőlük."'

9 Ehhez hasonló volt az egyébként adómentes székelyek ökörsütés adója is, amely eredetileg a királyi család főbb ünnepei (a király koronázása, esküvője, a trónörökös születése) alkalmával szolgáltattak be, úgy, hogy minden székely telek után egy-egy ökröt kellett adni. (Az összegyűjtött ökrökre a király vagy az adott székely szék nevének kezdőbetűjét sütötték, ezért hívták az adót ökörsütés' Österreichisches Staatsarchiv (= ÖStA) Finanz- und Hofkammer Archív (= HKA) Gedeiikbücher Ungarn (= GB Ung.) Bd. 383. 1534-1540., Bd. 384. 1541-1546. A viszonyokra jellemző az is, hogy a fenti időszakban két olyan fontos vár és uradalom, mint Pozsony és Komárom is zálogban voltak. 36 FÜGEDI E.: Mátyás király jövedelme, i. m. 495-499.; ACSÁDY IGNÁC: Magyarország pénzügyei, i. m. 113114.; KUBlNYl A.: A Mátyás-kori államszervezet, i. m. 107-108. 37 GYÖRFFY GYÖRGY: A magyarországi kun társadalom a XI1I-XIV. században. Uo: // magyarság keleti elemei. Bp., 1990. 292.; Kb'BINYl A.: A budai vár udvarbirói hivatala, i. m. 85.; UÖ: A Mátyás-kori államszervezet, i. m. 108-109. 18 THALLÓCZY L.: A kamara haszna, i. m. 25-28.; DRASKÓCZY ISTVÁN: A szászföldi adóztatás kérdéséhez. Perlekedő évszázadok. Tanulmányok Für Lajos történész tiszteletére. Szerk.: HORN ILDIKÓ. Bp., 1993. 81100.; KUBINY1 A.: A Mátyás-kori államszervezet, i. m. 107. 39 MAKKAI LÁSZLÓ: Erdély népei a középkorban. Magyarok és románok. Szerk.: DEÉR JÓZSEF-GÁLDI LÁSZLÓ. I. köt. Bp., 1943. (A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve, 1943.) 356-357.; DRASKÓCZY ISTVÁN: Ötvened. Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Szerk.: KRISTÓ, GYULA. Bp., 1994. 521.; DEMÉNY LAJOS: Parasztfelkelés Erdélyben 1437-1438. Bp., 1987. 16-17.