Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században / 59–103. o.

67 Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai került, de a réz forgalomba hozatalát továbbra is bérleti rendszerben működtették.'

1 A körmöcbányai kamara és hivatalai a Habsburg-uralkodók jószerével egyetlen, ám így is igen jelentős hasznot hozó bányakamarája volt. A 16. század közepétől a körmöcbányain kívül csak az Erdélyben található -— és csak rövid ideig (1551-1555) Habsburg-kézen lévő — nagyszebeni kamaráról tudunk, illetve az 1560-as évek második felében a Habsburg-pénzügyigazgatás által újjászervezett, ám csekély bevétellel rendelkező nagybányai kamaráról rendelkezünk még adatokkal.

32 A só bányászatát és értékesítését a középkortól kezdve külön sóbányakamarák végezték. A középkori Magyarországon két fő kamara volt: az erdélyi, Dés központtal, illetve a máramarosi, Huszt központtal. A sókamarákat esetenként szintén bérleti rendszerben igazgatták. Leszámítva a rövidéletű erdélyi Habsburg-fennhatóságot, a Habsburg-adminisztráció gyakorlatilag csak a máramarosi és erdélyi sókamaráknál kevésbé jelentős Sóvár környéki sóbányák fölött rendelkezhetett. Kihasználva azonban a királyi sókereskedelmi monopóliumot, a kamarák a máramarosi, erdélyi és lengyelországi só értékesítéséből is hajthattak némi hasznot a Pozsonyban, Kassán és Tokajban működő sóhivatalok révén. ' A külkereskedelmi vám, a harmincad (tricesima) eredetileg egy belső vám volt, amit Károly Róbert tett meg határvámnak. Kezdetben a kivitt és a behozott áruk értékének 1%-át, 1405-től 1/30-adát, azaz 3,33%-át szedték határvámként. A 15. század második felétől azonban már 5%-ot szedtek, azaz l/20-ad részt, és az Erdélyben szedett határvámot már nem is harmincadnak, hanem húszadnak (vigesima vagy vicesima) nevezték.

34 I. Ferdinánd idejében már előre megszabott vámtarifák (vectiga/ia) alapján határozták meg egy-egy áru vámtételét. Mohács előtt a harmincadok többsége szintén el volt zálogosítva. A királyi uradalmak száma már a Jagellók idejében erősen megfogyatkozott, majd az I. Ferdinánd és I. (Szapolyai) János közötti harcok során a kincstári birtokok mennyisége tovább apadt. Jellemző, hogy az 1530-as évektől az 1540-es évek végéig mindössze két 31 Uo. 294-364. " A bánya- és pénzverökamarák száma fokozatosan csökkent az Anjou kortól kezdve, így pl. a 15. század második felében már csak a budai, körmöcbányai, kassai vagy szornolnoki, nagybányai és nagyszebeni és zágrábi kamarákról van tudomásunk. PAULINYI O.: Magyarország aranytermelése, i. m. 38.; UŐ.: Die Edelmetallproduktion der niederungarischen Bergstádte, i. m. 181-196.; GÜNDISCH, GUSTAV: Geschichte der Münzstatte Nagybánya [Baia Mare/Rumanien] in habsburgiseber Zeit (1530-1829). Numizmatische Zeritschrift, 65. (1932) 67-98. HÓMAN B.: A magyar királyság pénzügyei, i. m. 237-240.; KUBINYI ANDRÁS: Königliches Salzmonopol und die Stadle des Königrcichcs Ungarn im Mittelalter. Stadt und Salz. Szerk.: RAUSCH, WILHELM. Linz/Donau, 1988. (Reitrage zur Geschichte der Stadte Mitteleuropas, 10.; 213-232.; EMBER GY.: AZ újkori magyar közigazgatás, i. m. 292-294. A késöközépkori erdélyi sóbányászatot 1 lans Dernschwam Fuggerfaktor 1528-ban kelt jelentése szemlélteti a legjobban: STIEDER, JÁKOB: Ein Berichl des Fuggerischen Faktors. Hans Dernschwam über den siebenbürgener Salzbergbau um 1528. Ungarische Jahrbiicher, 13. (1933) 264-290. Nem teljes magyar nyelvű közlése: HANS DERNSCHWAM: Erdély. Besztercebánya. Törökországi útinapló. Közreadja: TÁRDY LAJOS. Bp., 1984. 77-105. 34 DOMANOVSZK.Y SÁNDOR: A harmincadvám eredete. Bp., 1916.; PACH ZSIGMOND PÁL: „A harmincadvám eredete". Bp., 1990.; UÖ: A harmincad vám az Anjou korban és a 14-15. század fordulóján. Történelmi Szemle, 41. (1999) 3-4. sz. 231-277.; UŐ: Hogyan lett a harmincadvámból huszad? (1436-1457). Történelmi Szemle, 37. (1995) 3. sz. 257-276.; UŐ: A harmincadvám Erdélyben és Havasalföldön a 15. század első felében. Történelmi Szemle, 40. (1998) 1-2. sz. 33-41.; EMBER Gy.: Az újkori magyar közigazgatás, i. m.204-229.