Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században / 59–103. o.
66 Közlemények zett. 27 A bányakamarák feladata volt a királynak járó bányabér (urbura) behajtása, valamint Károly Róbert reformja óta a kitermelt nemesfém beváltása és a pénzverökamarák részére történő átadása. A pénzverökamarák feladata pedig a pénzverés és a vert pénz forgalomba hozatala volt. A magyar királyok ezen jövedelmeiket bérleti rendszerben kezeltették. A 15. század végén a bánya- és pénzverökamarák intézménye gyakorlatilag egybeolvadt, ugyanis mindig ugyanazon személyek vették bérbe a pénzverő-, és a hozzá tartozó bányakamarát. Természetesen nem mindegyik pénzverökamara területén volt bányakamara is, hiszen a legfontosabb arany-, ezüst- és rézbányák 28 a Felvidéken és Erdélyben voltak. A Mohács előtti időszak bérietügyletei közül elegendő a besztercebányai réztermelés kiaknázására létrejött Thurzó-Fugger-céget megemlítenünk, amely 1494-95-ben alakult meg, majd 1498-tól kibérelte az ország legjelentősebb pénzverökamaráját, a körmöcbányait." A körmöcbányai kamara tulajdonképpen három részre oszlott: a körmöcbányai és a Selmecbányái alkamarákra (röviden kamarákra) és a besztercebányai rézvállalatra. A körmöcbányai alkamara jelentőségét a területén bányászott arany és az ekkoriban működő legfontosabb pénzveröház adta."' A 16. század közepén az előbbiből kivált Selmecbányái kamara területén főként ezüstöt bányásztak. A besztercebányai rézvállalat, amelyet tulajdonképpen a Thurzó-Fugger-cég hozott létre, és amely közép-európai viszonylatban is jelentős réztermelést ért el, az utolsó bérleti szerződés lejártával a körmöcbányai kamaránál valamivel előbb, már 1546-ban kincstári kezelésbe Kováts Ferenc szerint a magyarországi aranytermelés a 14. század közepétől évi 2500 kg-ról a 15. század közepéig évi 4000 kg-ra növekedeti, majd a 16. század elejére újra kb. évi 2500 kg-ra csökkent. Paulinyi jóval kevesebbre becsülte a magyar arany- és ezüsttermelés volumenét, így pl. az aranytermelést a 15. század végére 1500-1600 kg-ra tette, de ez a mennyiség is akkoriban a legnagyobb volt Európában. Az eziisltermelést Hóman az Anjouk idejére évi 10 000 kg-ra, mig a 15. század végére legalább évi 3600-5000 kg-ra tette, míg Paulinyi a 16. század első felére minimum évi 9000 kg-ra becsülte. (A körmöcbányai kamara éves ezüsttermelésének átlaga 1531-1548 között 21 000 márka = 5250 kg; a Selmecbányái kamara ugyanezen időközben évi 16 000 márka = 4000 kg.) KOVÁTS FERENC: A magyar arany világtörténeti jelentősége és kereskedelmi összeköttetéseink a Nyugattal. Történelmi Szemle, II. (1922) 104-143., 112.; PAULINYI OSZKÁR: Magyarország aranytermelése a XV. század végén és a XVI. század derekán. A Gráf. Kleberberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Evkönyve, 6. (1936) 71., 79-81.; UŐ: Die Edelmetallproduktion der niederungarischen Bergstüdte, besonders jené von Schemnitz, in der Milte des 16. Jahrhundert. Nouvetles études historiques, /., i. m. 181-196.; Uö: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és fejlett feudalizmus korában (1000-1526). Századok, 106. (1972) 3. sz. 561-567.; UŐ: The Crown Monopoly of the Refining Metallurgy of Precious Metals and the Technology of the Cameral Refmicrs in Hungary and Transilvania in the Period of Advanced and Laté Feudalism (1325-1700) vvith Data and Output. Beitráge zur Wirtschaftsgeschichte Bd. 2. Precious metals in the Age of Expansion. Szerk.: KELLENBENZ, HERMANN-SCHNEIDER, JÜRGEN. Stuttgart, 1981. 27-39. Legújabban !.: DRASKÓCZY ISTVÁN: Kamarai jövedelem és urbura a 15. század első felében. Gazdaságtörténet — Könyvtártörténet. Emlékkönyv Berlász Jenő 90. születésnapjára. Szerk.: BÚZA JÁNOS. Bp., 2001. (Gazdaság- és társadalomtörténeti kötetek, 1.) 147-164. A rézbányákra PAULINYI OSZKÁR: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik évfordulójának ünnepére. Bp., 1933. 402^t39. WENZEL GUSZTÁV: A Fuggerek jelentősége Magyarország történetében. Bp., 1882. 16-54.; JANSEN MAX: Jákob Fugger der Reiche. Studien und Quellén 1. Leipzig, 1910. (Studien zur Fugger-Geschichte, 3.) 149., 367-373., 377-378.; PÖLNITZ , GÖTZ FRElHERR VON: Jákob Fugger. Kaiser, Kirche und Kapital in der oberdeutschen Renaissance. Bd. 1. Tübíngen, 1949. 50-53.; KLAUS, PÉTER: Die Fugger in der Slowakei. Augsburg, 1999. (Matériáién zur Geschichte der Fugger, Bd. 2.). EMBER GYŐZŐ: AZ újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai 111. Hatóság- és hivataltörténet, I.) 367-368.
