Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században / 59–103. o.
64 Közlemények A Habsburgok így a középkori Magyarország területének csupán nyugati és északi sávja felett rendelkezhettek. I. Ferdinánd uralkodásának első évtizedében mindössze néhány nyugati megyét tartott uralma alatt, így az 1530-as évek első felében alig 7-8 vármegye szerepel az adólajstromokban. Az 1530-as évek második felétől azonban fokozatosan emelkedett a Ferdinándnak adót fizető megyék száma: 1537-ben már 17, 1539ben 28 vármegye adózott a Habsburg-uralkodónak. Ugyanakkor a két király területe közötti ingadozást jelzi, hogy a következő évben, 1540-ben már csupán 11 vármegye fizetett Ferdinándnak adót. A Buda eleste utáni átmeneti időszakban Ferdinánd fokozatosan terjesztette ki uralmát az északi és észak-keleti megyékre, így 1546-tól kezdve általában mintegy 35 megye felett rendelkezett. 18 Az 1551-1555. közötti időszakban, amikor Erdély is Ferdinánd kezén volt, több mint 60 megye, valamint a Székelyföld és az erdélyi Szászföld is Habsburg-igazgatás alatt volt. Azonban a permanens hadi helyzet miatt a területgyarapodás nem járt együtt az állami bevételek növekedésével, amelyet jól illusztrál az erdélyi Habsburg-pénzügyigazgatás kudarca is. 19 Az 1560-as években a Szapolyai fiával, János Zsigmonddal folytatott harcok, illetve az 1566. évi nagy török hadjárat után kialakult helyzetet az 1568. évi drinápolyi béke, illetve az 1570. évi speyeri egyezmény rögzítette. Eszerint a Habsburg-uralkodók a középkori magyar királyság mintegy 70 megyéje, illetve a kunok, jászok, valamint a székely és szász székek közül csupán mintegy 32-33 horvát-szlavón, dunántúli, valamint dunáninneni (alsó-magyarországi) és felső-magyarországi megye felett rendelkezhettek, összességében alig többel, mint a középkori Magyarország harmadával. 20 Hozzá kell tennünk, hogy a Habsburg pénzügyigazgatás nem számíthatott e terület valamennyi jobbágygazdaságának, portájának adójával, hiszen a határszéli megyék települései egyre nagyobb arányban voltak kénytelenek adózni a töröknek. Ugyanakkor az 1541 után fokozatosan kiépített végvárrendszerre támaszkodva a magyar fél is jelentős adóztatási tevékenységet végzett a hódoltságban. A korszak általános jellegzetessége, hogy az 1568-1593 közötti békeállapot ellenére permanens hadi helyzet, „se háború se béke" állapot alakult ki, amelynek következtében évről-évre változott a hódolt és hódolatlan porták száma, azaz a Habsburg-uralkodóknak és a töröknek adózó területek nagysága. Az állandó hadi helyzet, valamint a két fél által kialakított várrendszer közötti területen kialakult az ún. hódoltsági peremvidék, amelynek a területén élők mindkét fél részére fizették az adókat. 21 ACSÁDY IGNÁC: Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt, 1526-1564. Bp., 1888. 3&-A7. 19 OBORNI TEREZ: Habsburgischer Versuch zur Regeimig der I ; inanzangelegenheiten in Siebenbiirgen (1552— 1553). Interethnische- und Zivi/isadonsbeziehungen int siebenbürgischen Raum. Szerk.: MlTU, SORINGOGALTAN, FLORIN. Cluj/Klausenburg/Kolozsvár, 1996. 137-157. Az Erdélyből várható bevételekre 1. UŐ: Fráter György kincstartósága Erdélyben. Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Szerk.: HANÁK PÉTER. Pécs, 1999. 61-76. Legújabban I. még UÖ: Erdély pénzügyei 1. Ferdinánd uralma alatt, 1552-1555. Bp., 2002. (Fons Könyvek, 1.) ''O A 16. század közepére a török hódítás, illetve az ország három részre szakadásának következtében új területelnevezések honosodtak meg. A királyi Magyarország új közigazgatási központja Buda elestével Pozsony lett, innen szemlélve, a közigazgatási központhoz közelebb fekvő területeket Alsó-Magyarországnak, míg a Liptó-Kishont-Nógrád vármegyéktől keletre fekvő területeket Felső-Magyarországnak kezdték elnevezni. Az adóterület változásaira l. még ACSÁDY IGNÁC: A jobbágyadózás 1564-1576-ban. Bp., 1894. 138-141. A kettős adóztatásra, illetve a hódoltsági területek magyar részre történő adóztatására I. SZAKÁLY FERENC:
