Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Ólmosi Zoltán: Ladányi Andor: A gazdasági válságtól a háborúig. A magyar felsőoktatás az 1930-as években / 328–331. o.

328 Irodalom pl. még Nyíregyházán, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzati Levéltárában is kutatásokat folytatni (konkrétan Szegedy Ferenc, Zala megye 1825-27. évi országgyűlési első követének Szabolcs megye főispáni helyettesévé történő kinevezése kapcsán). Az ott, és más kutatóhelyeken kapott kollegiális és baráti segítséget pedig nem mulasztotta el megköszönni munkája Bevezetésében. Összességében a recenzens könnyű helyzetben van. Molnár András kötete alapmű. Olyan munka, amelynek témájával kapcsolatban elszórtan (de csak elszórtan! — egy szisztematikus feltáró-kutatómunka „termékét" ennél nagyobb dicséret nemigen illetheti) ugyan még kerülhetnek elő újabb adatok. Épp ezért olyan munka, amelyet bátran lehet idézni kétszáz év elteltével is. A magyar levéltáros társadalom pedig talán nem ok nélkül lehet büszke arra, hogy a szerző e témáját célzó kutatásainak első eredményei — korábban — részben a Levéltári Szemle hasábjain láttak napvilágot. Katona Csaba LADÁNYI ANDOR A GAZDASÁGI VÁLSÁGTÓL A HÁBORÚIG. A MAGYAR FELSŐOKTATÁS AZ 1930-AS ÉVEKBEN Argumentum Kiadó, Bp., 2002. 212 p. Ladányi Andor munkásságát évtizedek óta volt alkalmam nyomon követni. A közelmúltban megjelent könyve is bizonyítja, hogy a magyar felsőoktatás egyik legjobb ismerője. A közelmúltban megjelent kötet lényegében szerves folytatása Klebelsberg felsőoktatási politikája (Bp., 2000) című munkájának, de önálló műként is megállja helyét. A kismonográfia — hűen az eddigiekhez — most is széles forrásbázison nyugszik. Igyekszik felkutatni minden apró részletet, ugyanakkor nem felejtkezik meg a lényegi mozzanatokról sem. Feltehető a kérdés: miért aktuális ma is a Horthy-korszak felsőoktatásának története? A válasz természetesen nem egyszerű, de azonnal feltűnik, hogy a ma felsőoktatásának gyakorlata nem épülhet teljes egészében a szocialista időszak felsőoktatási rendszerére. Mindenképpen szükséges visszanyúlni azokhoz a hagyományokhoz, amelyek követték az évszázadok alatt kialakult szokásokat. Ezeknek a tapasztalatoknak a félresöprése nyilvánvalóan hátrányára válna mai oktatási rendszerünknek. Innen nézve tehát mindenképpen fontos Ladányi Andor müve, mert a kutatásai alapján megfogalmazható tanulságok ma is alkalmazhatóak, nyereséget jelentenek. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a '30-as évek oktatási szerkezete lényegében egy megmerevedett, a változásokra nem igazán nyitott rendszer volt, amelyet a kormányzati szándék ellenére is nehezen lehetett megváltoztatni. A szerző könyvét általános történeti rajzzal kezdi, bemutatja, hogy a gazdasági válság miatt milyen helyzetbe került a magyar felsőoktatás. Ladányi Andor plasztikusan érzékelteti, hogy a Klebelsberg Kuno által megkezdett folyamatok — nem elfeledve persze a gazdasági világválság, Hl. a náci politika Magyarországra gyakorolt hatását — megrekedtek, sőt egyfajta visszalépés is bekövetkezett. Minderre csupán részmagyarázat, hogy a '30-as évek oktatáspolitikáját meghatározó Hóman Bálint feladatainak „csak ez előtérben lévő problémák megoldását, ill. mérséklését tekintette, átfogó, a jövőbe