Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk.: Fodor Pál-Pálffy Géza-Tóth István György / 319–324. o.

322 Irodalom (1515: kereskedelmi lerakat létesülése). Egyrészt a birodalmi német (pl. nürnbergi), ausztriai, bécsi kereskedőházak-kereskedelmi hálózatok, faktorrendszerek Magyarországra irányuló szerveződését, személyekben megragadható kapcsolatrendszerét, a kereskedelmi tevékenység legfőbb területeit, az árucsere összetevőit mutatja be, másrészt a központi szabályozások (pl. vámrendeletek) kereskedelmi hálózatokra gyakorolt hatását írja le. A 17. század elejéig „menő" tanulmány igazolja: e kereskedelmi rendszerben a tizenötéves háború nem jelentett fennakadást. Több tanulmány a korai újkor nemesi társadalmának vizsgálatáról szól. Fazekas István a Bereg, Szatmár, Ung vármegyékben birtokos — a kelet-magyarországi regionális nemesi elithez tartozó — família, a Melith család két fiának, ifj. Péternek és Györgynek az 1630-1631. évi nagyszombati, bécsi tanulmányait vázolja fel, illetve a gazdag levelezés alapján a családi és rokonsági kapcsolati hálózatot ismerteti. Továbbá olyan mikrostruktúrákat is bemutat, mint a levelezések (levélhordások) technikai megoldása. Az intergenerációs személyi karriereket is bemutató tanulmány több aspektusában szervesen összefonódik a következő munkával, elég, ha itt csak a két oktatási központ társadalmipolitikai integrációkra adott lehetőségét tekintjük. Pálffy Géza az uralkodói, fejedelmi udvarok hazai és kiterjedt nemzetközi kutatástörténetét összefoglalva a magyar nemesség 16-17. századi bécsi integrációja színtereinek vizsgálatához meghatározónak tartja a hivatali (elsősorban a Magyar Udvari Kancelláriát érintő), családi-rokonsági-személyes kapcsolatok megragadását, az ágensi körök feltárását, hangsúlyozva az udvari kapcsolat karrierépítésben betöltött fontosságát. A kölcsönösséget jelző esettanulmányokkal (Andreas Kielman von Kielmansegg, Hans Rueber, illetve gersei Pethö János, erdődi Pálffy Miklós) a „közös" birodalmi elit kialakulásának egy lehetőségére mutat rá. A mintaszerű tanulmányokat hozó nemességkutatási blokk szerves részét alkotja Szakály Orsolya Szabolcs vármegye egyik legrégibb nemesi családját, a vajai Vayt bemutató, intergenerációs társadalomtörténeti megalapozottságú családtörténeteié, amely a 16-17. századi előzmények leírása után (pl. az I. Rákóczi György udvarához való kötődés, több alispánt adó, vezető vármegyei elit család) a századvégre, illetve a következő századra helyezi a hangsúlyt, amikor nagy fordulópontokat (Vay Ádám: II. Rákóczi Ferenc melletti vezető politikai-katonai szerep, ifj. Vay Ádám: katolizálás), illetve a Vay László (1674-1733) nevéhez fűződő felemelkedés lépcsőfokait mutatja be. A politikai viszonyokat reálisan leképező, ambiciózus családtagok főnemesi elitbe vivő tudatos karrierépítését kísérhetjük végig a 18-19. század fordulóján élt — nemrég a szerzőtől kitűnő biográfiában is megjelenített — Vay Miklós báró életútjának bemutatásáig. Az adózó lakossággal két tanulmány is foglalkozik. A nálunk is egyre elfogadottabb gender history témái sorába is tartozhat Péter Katalin — már kiindulását tekintve is izgalmas — tanulmánya, amely az ún. örökös jobbágyság korában a jobbágy házasodási szabadságát vizsgálta. (Az 1514:XIV. te. e téren nem volt korlátozó, a házas állapotot tartotta természetesnek.) A Serédy Gáspár javain végbevitt vizsgálattal (1548) a szerző rámutatott: a földesúri hatalmaskodások ellenére valójában nem szólt bele jobbágyai magánéletébe, eme adózási-vagyoni állapotot is érintő terrénumba. Az egyedülálló jobbágy nő a kor elfogadott adózási-társadalmi kategóriája volt; az elveszített férj státuszától is függött az, hogy újra férjhez ment-e. Az ország két eltérő régiójából, Hegyaljáról és a nyugat-dunántúli németújvári uradalomból származó példákkai bizonyítja: a jobbágyvilágot tudatos házasodások jellemezték.