Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk.: Fodor Pál-Pálffy Géza-Tóth István György / 319–324. o.

Irodalom 321 Kubinyi András a Nándorfehérvár felmentésére induló, két rokon főúr, Kanizsai László és Szécsi Tamás 1521. szeptember 22. és október 2. közötti, mohácsi tartózkodása során vezetett élelmezési jegyzéket elemzi. A tanulmány a táborba szálló főurak és kíséretük élelmezését mutatja be, másrészt az étkezések és ételfajták napi, heti megoszlásával, a szerkezeti arányok bemutatásával a kor táplálkozástörténetének egy szegmensét jeleníti meg. A filológiai (pl. a magyarországi latinban prandium az ebéd, cena a vacsora), forráskritikai (pl. a táborban tartózkodó királynál is többször étkezhettek) részek ismételten az egykori élethelyzet sokoldalú megközelítésére hívják fel a figyelmet. Az előbb említett, reneszánsz kori államközi diplomácia mellett Hitler István a Habsburgok 17. századi török diplomáciáját mutatja be. Kb. 1610-től nyelvileg (a diplomáciai érintkezés meghatározó nyelve a német lett) és strukturálisan új periódust számíthatunk: a követek, állandó képviseletek (Konstantinápoly, Buda) mellett az illegális információszerzés intézményhálózata, az ún. Titkos Levelezők Intézménye is kiépült. Az egyéni életpályákat hozó tanulmány egyrészt kiemeli az itáliai diplomáciai adminisztráció szervezeti, személyi alkalmazását, másrészt a diplomáciai apparátus célját a zsitvatoroki békét követően a status quo megőrzésében látja. A karlócai béketárgyalások, a békekötés előtörténetéhez ad fontos információkat Szita Lászlónak az 1689. február 10én elkezdődött titkos tárgyalásokat bemutató írása, amely a Habsburg-oszmán hadi események alakulásának tükrében írja le a béke- és tárgyalási szándék felerősödését. A társadalom- és gazdaságtörténeti munkák alkotják a legnagyobb tematikai egységet a kötetben. Az 1521-1570 közötti menekülthullámokat, a migrációk meghatározó irányait, illetve ezzel szoros összefüggésben a török hódítás kezdeti periódusait és a magyar városhálózat átalakulásának összefüggéseit mutatja be Bessenyei József adatgazdag tanulmánya. Elsőként az 1521-1541 közötti menekülthullámokat vizsgálta, majd Buda elfoglalása után, 1541-1543 között átmenetileg Székesfehérvár szerepének megnövekedését emelte ki, illetve Buda és Székesfehérvár eleste után Nagyvárad és Debrecen jelentőségének növekedését (bár ez előbbi 1551-ben, végvárrá válásával, jelentőségéből veszített). 1552-ben Szegedről, 1566-ban Gyuláról indult nagyobb menekültáramlat; sokak célállomása Kassa lett. Mindezek mellett a szerző rámutatott: már 1541-től, de az 1560-70-es évek fordulójától egyre inkább Nagyszombat lett a legnagyobb menekültcsoportokat befogadó város. A gazdaságságtörténet speciális, máig is keveset kutatott vizsgálati köréhez, az adózástörténethez kapcsolódik Búza János tanulmánya, amelyben a szerző egyrészt az 1490. évi Constitutiones, illetve Werbőczy és fordításai, másrészt a 16-17. századi kecskeméti, nagykőrösi, debreceni jászsági gyakorlat, illetve 18. századi hajdúsági analógiák alapján a hódoltsági vadszám/marhaszám szerinti adózás 15. századi gyökereire mutatott rá. Forráskritikai szempontból hangsúlyozta: a nagyállattartás nagyságrendje közvetlenül az adóegységből nem mondható meg. Bizton állítható, hogy Magyarország nyugati kereskedelmére vonatkozó eddigi kiterjedt kutatásait Gecsényi Lajos a Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban ... c. tanulmányában új dimenziókba helyezte. A szerző a 14-15. századtól tekintette át a az intenzív kereskedelmi kapcsolatokat, majd a 16. századra áttérve hangsúlyozta: a század elején Bécs funkciója teljességgel megváltozott a nemzetközi kelet-nyugati kereskedelemben. Míg korábban a város árumegállító jogának a kikerülése volt a cél (ezt tükrözik a német, itáliai, illetve közép-európai kereskedelmi központok — pl. Buda, Krakkó is), ekkortól már centrális helyzetbe került