Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk.: Fodor Pál-Pálffy Géza-Tóth István György / 319–324. o.

320 Irodalom radikális vallásváltás egyéni életutakban megjelenő, általánosítható tapasztalatokat hordozó problémáit boncolja. Ágoston Gábor abból az axiomatikus megállapításból kiindulva, miszerint Szakály Ferenc a török-magyar kondominium magyar oldalról történő vizsgálatát végezte el, ő az így bemutatott rendszert az oszmán birodalom más végvidékein tapasztalható struktúrákkal hasonlította össze. A törzsterület és végvidék: berendezkedés! stratégiák és centralizációs korlátok a 16-17. századi oszmán birodalomban c. munka a következőkre mutat rá: miként a kettős adóztatás sem volt ismeretlen, úgy a parasztvármegyékhez hasonló önvédelmi szervezetek is léteztek az oszmán birodalom végvidékein. Azaz, oszmanisztikai szemszögből nézve: a nemzeti specifikumok helyett birodalmi struktúrák előfordulásával, változataival találkozhatunk. Prozopográfiai módszerrel, a 16-17. századi oszmán közigazgatás működését a beglerbégek és szandzsákbégek kiválasztásán és kinevezésén keresztül vizsgálta Dávid Géza, aki a személyi háttértől a beiktatás körülményein keresztül pályaíveket felrajzolva az emelkedés és a kegyvesztés útjait is bemutatta. Tisztázta: a kis vagy nagy szandzsák és beglerbégség fogalmakat nem a területi nagyság, hanem a politikai jelentőség határozta meg. Tanulmányában a méltóságok szimbólumait is bemutatta. Hegyi Klára a hódolt Magyarországon egy adott lokalitás társadalmi szerkezetét taglalta a török Bács esettanulmányával. A török források elemzésének módszertani problémáiba is bepillantást engedő munka a legteljesebb, 1570. és 1578. évi adójegyzékek alapján a jó földrajzi fekvésű, fontos kereskedelmi, gazdasági, kulturális központ (Bács) garnizonvárosokkal összevetett társadalmi elemzését adta. Az akár önállónak is tekinthető turkológiai blokkban Fodor Pál az oszmán birodalom születését tekintette át. A nagyívű munka első tartalmi egysége a K.r. u. 700-as évek belső-ázsiai népmozgását, a türk birodalomból kiszakadt oguzokat, majd a 10. század táján iszlamizált szeldzsukokat mutatja be. A 11. században Kisázsia egy részét elfoglaló kelet-iráni törzshelyű szeldzsuk szultánátust a közel-keleti, kisázsiai török államok, kultúrák (és kultúraváltások) követték, míg végül a 13. századi újabb török hullámmal a Konstantinápolytól délkeletre fekvő Bithünia tartományban létrejött a későbbi oszmán birodalom magja. A tanulmány második nagyobb egysége az oszmán állam 1290-től megkezdődő szisztematikus hódításait tárja az olvasó elé. Az 1320 körül önállóvá vált állam 1352-ben Thrakia és Tzümne, 1354-ben Gallipoli elfoglalásával (ha még nem is felismerten) európai hatalmi tényezővé vált. Már a szerkesztői bevezető is hangsúlyozza: Szakály Ferenc a 15-17. század nagyformátumú kutatója volt, aki a kora újkori kutatásai mellett, ahhoz szervesen kapcsolódva, medievisztikai kérdések feldolgozásával is foglalkozott. Szimbolikus, hogy szinte a szakmai életút két végpontjában egy-egy ilyen, mintaértékű munka jelent meg. 1968: az első publikáció, a szekszárdi konvent hiteleshelyi működését feldolgozó tanulmány, 1988: a Mohács előtti Tolna vármegye hivatali szervezetét, forrásanyagát rekonstruáló utolsó önálló kötet. Az emlékkötetben szorosabb értelemben két medievista tanulmány található. A Mátyás kori diplomácia egy speciális területét, az 1470-es évektől megélénkülő, az uralkodó halálával intenzitását vesztő Nápoly és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatot, annak a családi szálak miatti sokszínűségét mutatja be E. Kovács Péter tanulmánya, amely kitér Aragóniái Ferdinánd leánya, Mátyás második felesége, Beatrix királyné magyarországi udvarára is.