Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk.: Fodor Pál-Pálffy Géza-Tóth István György / 319–324. o.

Irodalom 319 Persze az ilyesfajta munkáknál elengedhetetlen, az olvasást segítő fejlécek hiányát aligha pótolhatják. Végezetül pusztán az az egy kérdés vetődik fel az olvasóban, hogy egy ekkora munka miért nem érdemelt meg keménytáblás kötést? Kovács Bálint TANULMÁNYOK SZAKÁLY FERENC EMLÉKÉRE Szerk.: FODOR PÁL-PÁLFFY GÉZA-TÓTH ISTVÁN GYÖRGY. MTA TKI Gazdaság- es Társadalomtörténeti Kutatócsoport, Bp. 2002. (Gazdaság és társadalomtörténeti kötetek, 2.) 572 p. 1999 júliusában 57 éves korában tragikus hirtelenséggel hunyt el Szakály Ferenc, az MTA Történettudományi Intézete Kora Újkori Osztályának vezetője, az Akadémia levelező tagja, a Történelmi Szemle főszerkesztője, aki hosszú ideig viselte a Magyar Történelmi Társulat főtitkári tisztét is. Ahogy Gecsényi Lajos fogalmazott Szakály Ferenc temetésén: „Kevés olyan szuverén egyénisége volt a hazai szellemi életnek mint ő, aki egyszerre tudta európai és magyar léptékben szemlélni és értékelni nemcsak a 16-17. század nemzeti sorsfordulóit — Mohácsot, a török uralom bukását, a protestantizmus térhódítását — de napjaink sorsfordító átalakulását is." A fiatalon megszakadt pálya kérdésfeltevései, vizsgálati szempontjai kollégái, tanítványai munkásságában tovább élnek; ezt a folyamatosságot mutatja az emlékére készített ünnepi tanulmánykötet is. A könyv szerkesztői Szakály Ferenc meghatározó kora újkori kutatásaiból, kiterjedt kapcsolatrendszeréből kiindulva bátran felvállalták, „... hogy csak az ő korszakával, a török korral, a 15-17. századi magyar történelemmel foglalkozó történészeket... " kérnek fel; remélve, hogy mindnyájan olyan tanulmányt adnak le, „... amely jól jellemzi saját munkásságukat", így ez az emlékkötet „... a továbbiakban a törökkori kutatások megkerülhetetlen kézikönyve lesz." A személyes hangvételű bevezetőt író Kosáry Domokos professzor a pályakezdet emlékeit (is) felelevenítve, Szakály Ferenc munkásságát, életmüvét a 20. századi magyar történetírás Szekfú Gyulával induló, legmarkánsabb, legmeghatározóbb történetírói vonulatában helyezte el. Emlékkönyvekben szokatlan, de ide fölöttébb illő baráti— pályatársi tisztelgéssel folytatódik a kötet: Hegyi Klára és Fodor Pál törökországi levéltári kutatásaik két, Szakály Ferenc meghatározó köteteihez szervesen illeszkedő dokumentumát — egy 1561. évi török adóztatással foglalkozó iratot, illetve egy Trombitás János szolgálatairól (1572) készült levelet — mint megkésett baráti figyelmességet ajánlják Szakály emlékének. Engedtessék meg, hogy a továbbiakban a kötet ismertetésénél az ottani alfabetikus szerzői sorrendet megváltoztatva, az írásokat bizonyos tematikai egységekre bontva ismertessem, tudva, hogy megoldásom vitatható. Az előszó — és a fenti rendezési elv — miatt is a turkológia legújabb kutatásaiba bepillantást adó munkáknak kell az első helyre kerülniük. Két, irodalmi tevékenységet is kifejtő isztambuli tolmács-diplomata — a Nagybányán született német Sebold Pibrach (a Tarih-i Ungurus írója) és Somlyai Balázs (akit az egyetlen magyarul író oszmán költőként tart számon az irodalomtörténet) — párhuzamos életútját, közös sorsukat mutatja be Ács Pál Mahmud és Murád dragománról szóló tanulmánya. A munka a két renegát pályaívei mellett az irodalom, a diplomácia, a