Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Németh János: Buda város jogkönyve. Közreadja: Blazovich László / 308–312. o.

308 irodalom BUDA VÁROS JOGKÖNYVE Közreadja: BLAZOVICH LÁSZLÓ. Fordította: SCHMIDT JÓZSEF. Összeállította: SZÁNTÓ TlBORNÉ. Szegedi Középkorász Műhely, Szeged, 2001. (Szegedi középkortörténeti könyvtár, 17.) 640 p. A Budai Jogkönyv (BJk.) mint jogi és mint nyelvemlék egyaránt rendkívül fontos. A Budára betelepülő németek magukkal hozott jogi normáit, a helyi szokásjogot és a magyar királyoktól kapott kiváltságokat magában egyesítő budai jog sok magyar város joggyakorlatának előképe vagy egyenesen jogkönyvének mintája lett. Elsősorban azokról a városokról van szó, amelyek a budai jog leírásakor még nem rendelkeztek saját jogkönyvvel, vagy a budai városi jogban lefektetett kiváltságokat később részben megkapták. A saját jogukat gyakorló városok a joguk által nem lefedett területeken is használhatták a budai jogot. A szepességi városok, a bányavárosok és Pozsony saját joggal rendelkeztek, azonban a tárnoki városokban használt tárnoki jog a budai jogra épült (a líceumi kódex a budai jog kézirata után a tárnoki jogot is tartalmazza). A budai jog komplex hatása Magyarország területén többek között Debrecenben, Szegeden (utóbbira a fordítás bevezetését író Blazovich László mutatott rá) és a tárnoki városokban érvényesült, valamint leszivárgott a mezővárosokba is, ahol a mindennapos joggyakorlat során használták. Nyelvemlékként azért fontos a BJk., mert a középkori Budáról fennmaradt kevés német nyelvű írásos anyag egyike, és nyelve, főleg szóhasználata, grafémikus változatai döntőek lehetnek a budai németség nyelvi kapcsolatainak feltárásában. A kétkötetes munka első része a Blazovich László által írt bevezetőt tartalmazza magyar és német nyelven (utóbbi Schmidt József fordítása), második része pedig a BJk. Schmidt József által készített fordítása. A fordításhoz a jegyzeteket szintén Blazovich László készítette. Jelen ismertetés elsősorban a fordítást szeretné bemutatni, és nem célja a mű jogtörténettel kapcsolatos megállapításainak értékelése. A bevezető abból a tényből indul ki, hogy a jogkönyv nyelve, valamint a budai polgárság származása döntően német volt. Röviden szól a középkori szokásjog első leírásairól, illetve a városi jog kialakulásáról. Látható, hogy a két nagy, területileg is elkülönült jogrendszer, a Sachsen- és a Schwabenspiegel alapján, helyi sajátosságok bevonásával létrejött jogi területek (előbbire példa Magdeburg, utóbbira Bécs) jogát vették át többkevesebb változtatással sokszor több áttételen keresztül más városok, többek között Buda is, ahol az említett két nagy jogrendszer keveredett. A budai jogba mind a sváb, mind a szász jogból kerültek be elemek. Blazovich László — összefoglalva a korábbi álláspontokat — megállapítja az ismert tényt: a budai jog rétegei a helyi szokásjog, a Magyarország királyaitól kapott kiváltságok és a német jogrendekből átvett elemek. Tömör, de minden lényeges elemre kitérő összefoglalást adnak a bevezetőnek a BJk. jogterületeivel foglalkozó fejezetei. Ez azért fontos, mert sok esetben az azonos jogterülethez tartozó cikkelyek távol vannak egymástól a BJk-ban, sőt a jogkönyv megőriz