Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Németh János: Buda város jogkönyve. Közreadja: Blazovich László / 308–312. o.

309 Irodalom ugyanazon dologra vonatkozó, különböző, és így feltételezhetően más időből származó szabályokat is. Ezt a hiánypótló összefoglalást történészek haszonnal forgathatják majd. A fordítással a szerzők a Mollay Károly által a kutatás számára megfogalmazott feladatok egyikét teljesítik. Egy másik ilyen feladattal, a kéziratok egymáshoz való viszonyával, a szerző(k) kilétének kérdésével foglalkozik a bevezetés A jogkönyv keletkezése ... c. fejezete. Ebben a szerző állást foglal a kéziratok sorrendjének kérdésében, és nézetei az itt mondottakban újszerűek. Blazovich egyetért a BJk-t legújabban kutatók (Mollay Károly, Kubinyi András) véleményével, hogy a fennmaradt kéziratok közül egyik sem az eredeti. E nézet mellett három érvet hoz fel: először is a BJk. szerzője a 66. cikkelyben utal arra, hogy a BJk. 6. lapján IV. Béla aranybullájának egy passzusa szerepel. Mivel ez a hely a kéziratokban nem található meg, nyilván egy elveszett, eredeti kéziratra utalnak itt. A további két észrevétel azt támasztja alá, hogy a líceumi kézirat írásképbeli törései nincsenek összhangban a jogkönyv tartalmi töréseivel. Az eddigi kutatás figyelmen kívül hagyta a 66. cikkelyben leírtakat, és az a szerzők interpretációjában valóban a líceumi kézirat másolat-jellegét támasztja alá. A passzus: — „Auch sol kain pruederschaft [...] haltén werden [...] Als in derr gulden Bele Bul, AIs vorr am sechsten plat." — azonban másképpen is értelmezhető: a Budára érkező idegenek nem tarthatnak gyűléseket, ahogy Béla király aranybullájában áll, [és]ahogy ezelőtt a hatodik lapon [állj. Tehát nem a kézirat 6. lapján, hanem a 66. cikkelyt megelőző hatodik lapon. Azon a lapon pedig ott szerepel Zsigmond király 1403. évi idevágó szabadságlevele (ahogy ezt Mollay is észrevette). Blazovich számára a 66. cikkely adata döntő érv arra vonatkozóan, hogy a líceumi kézirat másolat, ezért a kéziratokat nem is vizsgálja, hanem amellett érvel, hogy a líceumi kézirat írója (Lyc) által a jogkönyvbe be nem vezetett cikkelyek egy része az előképben szerepelt, és következtet azok tartalmára is. Érdemes talán meggondolni, hogy az elveszett eredeti mellett Mollay azért érvel, mert szerinte a budapesti kéziratot a líceumitól függetlenül írták le. Ervelése azonban kétségbe vonható. Tehát nem biztos, hogy a bevezető a kéziratok sorrendiségének kérdését megoldja. * * * A mű második kötete a Bjk. fordítását tartalmazza, valamint kommentárokat az egyes cikkelyekhez. Az olvasó eligazodását gondosan összeállított mutatók segítik. A fordításhoz készített kommentárok megjegyzéseket tartalmaznak a szövegértelmezéshez, utalnak a magyar királyok által Buda számára kiadott oklevelekre, más jogkönyvek passzusaira, a tárnoki jog vonatkozó részeire, értelmezik a földrajzi, topológiai kifejezéseket (részletesen bemutatják pl. Buda városrészeit, az egyes utcákat, a piacok helyét, illetve egyes polgárok házait), mértékegységeket. Sok esetben pedig feltüntetik, hogy az artikulus címe részben vagy teljesen megegyezik-e a regiszterben megadott címmel, vagy teljesen eltér attól. Ez azért fontos, mert az olvasót arra ösztönzi, hogy a jogkönyv regiszterét is forrásként használja. Az ugyanis lényeges és a jogkönyvből ki nem deríthető információkat közöl. A kommentár továbbá tartalmaz utalásokat a jogkönyvben érintett bibliai helyekre, az egyházi jogra, sok esetben értelmezi a cikkelyt — ami az olvasót sok utánajárástól