Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - K. Németh András: Analecta Mediaevalia. Tanulmányok a középkorról. Szerk. Neumann Tibor / 305–307. o.

Irodalom 305 sekböl hagyott ki. A fentiekből kiderült, hogy a második világháború előtt nyomtatásban megjelent iratok kiadói nem férhettek hozzá az összes szövegváltozathoz. Az Acta Tomiciana néven ismert kéziratos okmánytár és a nyomtatott kiadás sokban különbözik egymástól. Közös bennük, hogy hatalmas munka kellett a létrejöttükhöz: a kézirat esetében egy emberé, a forráskiadvány esetében egész nemzedékeké. Mindkét gyűjtemény a korszak szintézisét kívánja adni. Megtalálható bennük Lengyelország „aranykorának" szinte minden fontos eseménye. A háttérben azonban végig nyomon követhetjük az európai politikát, amelynek egyik meghatározó eleme a Magyarországon zajló tragédia kapja. Az Acta Tomiciana nyomtatott kiadása — a kilencedik kötettől — megrendelhető a Lengyel Tudományos Akadémia Kórniki Könyvtárában: Bibliotéka Kórnicka PAN, Zamek, 62-035 Kórnik, e-mail: bkpan@amu.edu.pl

. Petneki Noémi ANALECTA MEDIAEVALIA I. TANULMÁNYOK A KÖZÉPKORRÓL Szerkesztette: NEUMANN TIBOR Argumentum Kiadó-Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bp., 2001. (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Medievisztikai Tanszékének kiadványsorozata) 282 p. Új kiadványsorozat első darabjával gyarapodott a hazai középkorkutatás: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Medievisztikai Tanszéke 2001ben megindította saját kiadványát Analecta Mediaevalia címmel. A 15 szerző 14 tanulmányát tartalmazó kötet a tanszéken folyó kutatások sokszínűségéről árulkodik: genealógia és diplomatika, város-, levéltár- és hadtörténet mellett tematikailag be nem sorolható, átfogó jellegű tanulmányokat találunk a könyvben. A legtöbb cikk a magyar középkorral foglalkozik, egy-egy írás született az antikvitás, ill. az egyetemes koraközépkor tárgyköréből. A cikkek jó részét szemmel láthatóan összeköti a források tisztelete, az ezekből való építkezés. Jól mutatja ezt, hogy négy írás végén — továbbá Rácz György tanulmányának egyik lábjegyzetében — is találhatunk teljes szövegű oklevélközléseket: Borsa Iván egyetlen oklevél hátlapjára írt hiteleshelyi feljegyzéseket, C. Tóth Norbert egy, Horváth Richárd két, Solymosi László öt oklevelet tett közzé. Bár a tanulmánykötetek elő- és utószavát, bevezetését talán nem szokás ismertetni, mégis felhívnám a figyelmet Szovák Kornél tudománytörténeti áttekintéssel fűszerezett Előszavára, amely röviden vázolja a magyar középkorkutatás viszontagságos utolsó évszázadát, valamint a tudomány évtizedes múltját a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Tanulságos látni — éppen a kötet színvonalas tanulmányainak tükrében is —, hogyan vált a néhány évtizeddel ezelőtt perifériára szorított medievisztika a rendszerváltozás után ismét sokak által űzött tudománnyá. A tanulmánykötetben gyakran idézett okmánytárak és kézikönyvek rövidítését a könyv elején találhatjuk meg; ezután következik a 14, nagyjából azonos terjedelmű tanulmány, amelyek német nyelvű tartalmi kivonatát az egyes írások végén helyezték el; ezeket az egyik szerző, Kollmann Örs László készítette.