Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Petneki Noémi: Acta Tomiciana - A kéziratok és a nyomtatott szövegkiadás története és sajátosságai / 301–305. o.
304 Irodalom hette meg az anyaggyűjtést, és ezzel egy időben a szövegkiadás módszertanát is kidolgozta. (Az ő indítványára került vissza lengyel tulajdonba még 1934-ben az első változat is a lengyel-szovjet megállapodások értelmében.) A második világháború azonban megsemmisítette munkáját, mi több: szétszóródtak és részben elpusztultak maguk a forrásanyagok is. Végül csak 1952-ben került sor a következő, tizennegyedik kötet megjelentetésére. Pociecha az eddiginél lényegesen több forrást vett figyelembe. Elve a következő volt: maga Górski is teljességre törekedett, tehát ha hozzáférhetett volna az általunk ismert dokumentumokhoz, bizonyosan belefoglalta volna őket gyűjteményébe. 8 így azonban — terjedelmi okokból — a dokumentumok jó része regeszták formájában került a kiadványba. Pociecha minden egyes teljes egészében kiadott levél tartalmát is közölte lengyelül, ami a lengyelül tudó kutató számára megkönnyíti az irat áttekintését. Megjelöli az adott dokumentum más (pl. magyar) kiadásait is. A kötet összeállításánál kizárólag időrendi szempontokat vett figyelembe. (Górski fő rendezőelve a tartalmi csoportosítás volt, és csak ezen belül alkalmazta a kronológiai sorrendet.) Hasonló szempontok alapján készítette el a három következő kötetet is. A legújabb, 1999-ben megjelent — az 1536. évet magába foglaló — kiadvány szintén Pociecha elveit követi. Elméleti szempontból csak annyit változott a kiadvány helyzete, hogy az Acta Tomiciana cím itt már nem jogos, hiszen a tizennyolcadik kötetben található iratok már Tomicki halála után keletkeztek. Stanislaw Górski kéziratai a kötet anyagának csak egynegyedét teszik ki. Ezért a dokumentumok nagyobbik fele csupán regeszták formájában olvasható, ami jelentősen befolyásolja a forráskiadvány használatát: a források alapos tanulmányozásához továbbra is szükséges a kéziratos kötetek használata. A külföldi kutatóknak azonban segítségére lehet a kötethez készült latin nyelvű név- és tárgymutató, amely az illető személyek által viselt címekről és méltóságokról is tájékoztatást ad. Az Acta Tomiciana szövegfilológiájának sajátosságai kihatnak a gyűjtemény használatára is. Meg kell pl. említenünk, hogy szinte mindegyik nyomtatott kötetnek más a szerkezete — a régebbieké pl. a Górskitól átvett tematikus, az újabbaké szigorúan kronologikus. Az 1952. évi kiadástól kezdve a meghatározhatatlan dátumú okiratok a kötet végén találhatók. Górski sok levelet a minuták alapján másolt be az Acta Tomicianába, ezért az általa megadott dátumok nem feltétlenül tükrözik a levelek kibocsátásának valódi dátumát. A minuták ugyanis gyakran jóval előbb elkészültek. Ez azt jelenti, hogy más forrás, vagy az eredeti levél megléte esetén nem az Acta Tomicianában szereplő dátumok a mérvadóak. (Egy példa: a tizedik kötetben a 65-66. sz. levél Zsigmond válasza Szapolyai János követeinek. A levelek itt 1528 januári keltezéssel szerepelnek, míg más forrásból kiderül, hogy a követek csak február 16-án kaptak választ.) 10 A nyomtatott változaton kívül a Górski-csomók, valamint az első és a harmadik szerkesztés kéziratai is értékes információkkal szolgálhatnak. Sok magyar témájú irat az újabb kiadványokban regeszta formájában szerepel. Ezenkívül Górski az első szerkesztés készítésekor egyes iratokhoz még nem fért hozzá, másokat viszont a későbbi szerkeszté* AT XIV. Ed.: POCIECHA, VLADISLAUS. Posnaniae, 1952. XV. 9 AT XIV., XV1I-XVIII. 10 AT X. Nr. LXV-LXVI, 65.; Elementa ad fontium editiones ad Poloniam spectantia, T. XLV1. Ed.: LANCKORONSKA, CAROLINA. Romae, 1979. nr. XVI., 31-32. (Mikolaj Nipszyc levele Hohenzollern Albrechthez).
