Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tuza Csilla: Egy miniszteri biztos jelentése Zemplén megyéről 1850-ben / 269–299. o.
275 Tuza Csilla: Egy miniszteri biztos jelentése amerikai és angol mintákat idézett. A folyószabályozás ügyét a kormány a későbbiekben valóban saját irányítása alá helyezte. A megye ásványkincseinek, állatállományának külön fejezetet szentelt Swieceny a jelentésében. Olyan állatokat is említett (medve, görény, ritka vízimadarak), melyek alig hatvan évvel később, a Borovszky Samu szerkesztésében készült megyeleírás idején már nem éltek a megyében. 25 Ásványkincsek tekintetében a megye vulkanikus hegységei igen gazdagok voltak: kevés arany, higany, kén, vasérc, mész, gipsz mellett féldrágaköveket (obszidián, 26 jáspis, kalcedon, achát) és többféle szénfajtát is fel lehetett lelni. A megye ásványi vizei is jelentősek voltak, savanyú, kénes és sós vizeit még ma is használják gyógyfürdő céljaira. A megye iparosodottsági fokát Swieceny igen alacsonynak és elszomorítónak találta. Mindössze egy gyufagyár és egy papírmalom, valamint egy vashámor 27 működéséről tudott. A kézművesipar csupán a háziipar keretei között működött, ennek okát Swieceny a városias települések és a valódi városok kevés voltával magyarázta. Részletesen foglalkozott a megye nemzetiségi viszonyaival is: magyarok, németek, tótok, rutének és zsidók éltek itt egymás mellett. Leírta szokásaikat, az általa tapasztaltak alapján jellemrajzukat is. A korban sajnos nem egyedülálló tévedése volt, hogy az itt élő szlovákokat időnként azonosította a csehekkel, nem téve különbséget sem a nép, sem a nyelv között. A nemzetiségek leírásánál, különösen a magyar és a szlovák népesség ábrázolásánál érhető tetten a magyarokkal szemben érzett ellenszenve, amelyet erősen meghatározott ez a gondolatmenet: Kossuth is Zemplén megye szülötte, ebből adódóan az itt élő nemesek ugyanolyan rebellisek. Ezt, a megye kisnemeseiről szóló erősen negatív véleményét a forrás több részén, más-más problémával kapcsolatban is olvashatjuk. A szlovákokat mély szimpátiával ábrázoló leírása lehetett alapja annak az ítéletnek, amelyet a már említett Vadnay György mondott ki rá naplójában, őt okolva a tótok elégedetlenségéért. 28 Igen sokat foglalkozott a megye vallási, és — ezzel összefüggésben — oktatási viszonyaival. Különösen a zsidók helyzetét kezelte kiemelten. Gondolatmentében felvázolta, miért pont azokkal az ügyletekkel foglalkoznak (pénzváltás, -kölcsönzés stb.), amelyekkel, miért kényszerülnek rá arra, hogy kerülő utakat válasszanak (pl. a földbérlet, tulajdon esetében). Úgy vélte, egyenjogúsításukkal lassan majd elhalnak a felsoroltakból fakadó problémák. Komolyabb, sürgős megoldásra váró problémának tartotta vallási elzártságukat, az egyes irányzatok egymással való konkurálását. 29 Az evangélikus és református lakosságot inkább az oktatási rendszerrel összefüggésben említette részletesebben. A híres sárospataki kollégiumról külön is megemléke25 A Bodrogköz mocsaras területeinek lecsapolásával, a Bodrog és a Tisza szabályozásával különösen a ritka vízimadarak tűntek el, de Borovszky már medvéről is csak elvétve, egy-két magasabban fekvő északi részen tud. BOROVSZKY S.: i. m. 542. 26 Köztük az igen ritka vörös obszidián, amelyet Swieceny tévesen jáspisnak nevezett, ahhoz való hasonlósága miatt. 27 Az általa Rholly családnak nevezett vashámor-tulajdonos Rol! József, a Józsefvölgyben fekvő vashámor alapítója volt. Késbb fia, István vette át a vasmű működtetését. Halála után a vashámor hanyatlásnak indult. BOROVSZKY S.: i. m. 867. w L. DONGÓ GYÁRFÁS G.: i. m. 126-127. w Említés történik róla a forrásban is, valamint Borovszky hoz példákat arra, hogy az egyes zsidó vallási irányzatok milyen kihatással voltak sokszor a megye életére is. 1807-ben pl. a közgyűlésnek kellett foglalkoznia egy Galíciából érkezett rabbi ügyével.
