Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tuza Csilla: Egy miniszteri biztos jelentése Zemplén megyéről 1850-ben / 269–299. o.

276 Forrásközlések zett, erősen negatív hangvétellel, habár nem tagadta le a kollégium pozitív vonásait sem (pl. a könyvtárról elismerően ír).

30 A nemzetiségek közül a ruténeket éppen csak megemlítette. Végezetül a megye közigazgatására tért ki. Statisztikai, pénzügyi adatokat említett a házipénztár állásáról. Részletesen leírta a megye igazgatási szerveit, a hivatalnokok tevékenységét, az ügyiratkezelését stb. A jelentés, mint láthattuk, lényegében ugyanazokat a pontokat érintette, amelyeket a helytartóság információszerzés céljából meghatározott, de a válaszokat sokszorosan kibővített ismeretanyaggal adta meg. Éppen ezért a forrás hasznos lehet mind a helytörténet, mind a néprajz, gazdaságtörténet, vízrajz, művelődéstörténet kutatói számára is. V. A korszakban szinte minden hivatalos irat németül készült, így ez a forrás is. Mivel a Swieceny által használt német nyelv megegyezik a modern irodalmi német nyelvvel, ill. egy-két, a maihoz viszonyított helyesírási eltérése nem zavaró, nem módosítottam az eredeti szövegen, azt betűhíven közlöm (maitól eltérő helyesírása főként a „th" írásában mutatkozik meg). Csupán a „13" helyett alkalmaztam a ma elfogadott „ss" írásmódot. Az általa írt földrajzi és személyneveket (pl. Tokay, Familie Rholly) meghagytam eredeti formájukban, mert minden esetben pontosan felismerhető, miről vagy kiről van szó. A szövegben fellelhető kevés rövidítés a mai német nyelvben is általánosan használatos és ismert (u., u. dgl., röm.-kat.), ezért azokat nem oldottam fel. A bevezetőben érintettem azokat a tárgyköröket, és főbb pontokat, amelyeket Swieceny leírásában taglalt, és mivel a szükségesnek látszó magyarázatokat, kiegészítéseket lábjegyzetben hozzáfűztem az ismertetéshez, a forrás közlését nem szakítottam meg magyarázó jegyzetekkel. 30 Levelében, amelyet a Pesti Naplóban megjelent útleírásával kapcsolatban írt a helytartótanácsnak (MOL D 51 1850:764) külön kiemelte a sárospataki kollégiumról alkotott elmarasztaló véleményét, hozzátéve, hogy mindezt csupán jobbító szándékkal jegyezte tél, és hiba lenne azért megsértődnie bárkinek is. 11 Tudjuk, hogy adatait részben a levéltárban áttanulmányozott iratokból és közgyűlési jegyzökönyvekből merítette (MOL D 55 1851:2456), részben pedig a megyei tisztviselőkkel való beszélgetések alapján jegyezte fel. Vadnay említést tesz naplójában arra, hogy Swieceny az alispántól kezdve a szolgabírákig mindenkivel elbeszélgetett. DONGÓ GYÁRFÁS G.: i. m. 126-127.