Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tuza Csilla: Egy miniszteri biztos jelentése Zemplén megyéről 1850-ben / 269–299. o.
274 Forrásközlések mölcs, és különösen a dinnye is megteremtek itt, sőt, a Bodrogköz mocsaras területein a nád és a gyékény is igen jelentős alapanyagnak számított. Swieceny kiemelte jelentésében a burgonyatermesztés problémáit, igen sokszor elrothadt a termés mindenféle betegségek következtében, holott szerinte éppen ez a növény lehetne a legalkalmasabb a tömegélelmezésre. 22 Igen sok problémát okozott a megyében a tagosítás, és az úrbérrendezés. A tagosításokból származó megoldatlan kérdéseket az erdőhasználatnál vetette fel: a parasztok régen közösen használták az erdőt a földesúrral, bizonyos jogokkal rendelkeztek (faizás stb.), és ezeket továbbra is gyakorolták a szokásjog alapján, és ami még nagyobb gond, hogy a megye erről hallgatólagosan nem vett tudomást. Az úrbérrendezés legnagyobb tévedésének pedig azt rótta fel, hogy a Mária Terézia-kori úrbéres összeírást vette alapul, holott azóta már új telkek garmadája áll, s nagyon sok telek megszűnt. 2 '' A megye természeti csapásai közé tartozott a folyók szinte minden évben lezajló áradása, északon a Tapoly, Ondava, Hernád, délen a Tisza és a Bodrog okozott rendszeresen árvízi katasztrófákat. Swieceny utalt Széchenyi István folyószabályozási tevékenységére. Az ö kezdeményezésére jött létre 1846-ban a Bodrogközi Tisza-szabályozó Társulat. 24 A probléma azonban nyilvánvaló volt: eredményes munkát csak úgy lehet elérni, ha rendszerezve, egymás utáni szakaszonként, és a folyók teljes hosszában végzik a munkát. A Swieceny utazásakor tapasztalt, csupán egyes részleteiben elvégzett, nem összehangolt munka eredményét a következő év áradása tönkretette. Swieceny javasolta a folyószabályozás teljes egészében történő állami irányítását, ennek pozitív példájára 22 Swieceny említette az 1847. évi nagy ínséget is a megyében, amikor a mostoha időjárás miatt mindenből kevés termett, a krumplit pedig valamilyen betegség támadta meg. Éppen a krumplivész okozta nagy éhínség volt a többi közt az egyik kiváltó oka az 1831. évi koleralázadásnak is. (A burgonyatermesztésre és pusztulásra, az ezt követő éhínségekre több helyen utal: BOROVSZKY S.: i. m. passim Az 1831. évi koleralázadás okaira és lefolyására vonatkozóan pedig forrásokat is közöl: DONGÓ GYÁRFÁS G.: i. m. 316-317. Ugyancsak Dongó közlésében, Vadnay naplójában olvashatunk Swiecenynek a „krumpli-probléma" megoldása miatt tett látogatásáról a megyei tisztviselőknél, amelynek részleteit Vadnay erősen eltúlozza és felnagyítja.) A burgonya nagyarányú termesztését a megyében Mária Terézia rendelte el, de továbbra is állandó problémát okozott a burgonyavész. 23 Az 1848. évi 9. te. megszüntette ugyan az úrbéri terheket és a jobbágyi függést, de részletesen nem intézkedett ennek mikéntjéről, azt a későbbi országgyűlések hatáskörébe utalta. A faizási és legeltetési jogról úgy döntött, hogy ott, ahol ezt urbárium nem szabályozza, maradjon az eddigi joggyakorlat. A szabadságharc leverése után csak 1853-ban kerül sor arra, hogy részletesen is szabályozzák az új birtokviszonyokat (az 1853. március 2-án kiadott úrbéri pátenssel). A pátens azonban csak azokkal a birtokokkal foglalkozott, amelyek az elmúlt időszakban úrbéri felmérésben, tabellában szerepeltek, ezért szintén nem oldott meg minden problémát. 24 A Zemplén megyei folyók szabályozását az 1722. évi országgyűlés vetette fél először, de az 1723. évi CXXII. te. csupán arról intézkedett, hogy a helytartótanács kezdje meg különböző csatornák építését, és a folyók hajózhatóvá tételét. A vízszabályozás kérdése hosszú időre lekerült a napirendről. 1827-ben báró Vay Ádám felügyelete alatt megindult az Ondava és a Tapoly szabályozása. 1846-ban gróf Széchenyi István mint a Tisza-szabályozás megbízottja végigutazta a Tisza-völgyet, és gróf Mailáth Antal főkancellárral együtt megalapították a Bodrogközi Tisza-szabályozási Társulatot. Ebbe olvadt bele az 1845-ben létrehozott Ondava-tapolyi Egylet, és lett belőle Felső-Bodrogi Vízszabályozási Társulat. Első elnöke Szőgyéni Imre volt. A szabadságharc megakasztotta a társaság munkáját, és ezt többszöri hatósági felszólításra végül is csak 1857-ben kezdte újra. BOROVSZKY S.: i. m. 765. A társaság 1857-tel újra meginduló tevékenységét tudomásom szerint még nem dolgozták fel, erre forrásként rendelkezésre áll a MOL D 258 Abszolutizmuskori levéltár. Cs. kir. Tiszaszabályozási Központi Felügyelőség (1867-től: Tiszavölgyi kir. biztos) — Theissregulierungsgesellschaft sajnos erősen selejtezett, és kevéssé ismert vonatkozó évi anyaga.
