Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tuza Csilla: Egy miniszteri biztos jelentése Zemplén megyéről 1850-ben / 269–299. o.

273 Tuza Csilla: Egy miniszteri biztos jelentése megyei útleírás is, amely hivatali használatra szánt iratból lett hirtelen publikus, hozzájárult a panaszok mellett visszahívásához. Bécsbe történt visszahelyezése után nemcsak hivatali ranglétráján kellett hátrafelé lépkednie kevesebb fizetéssel, hanem valóságos hadjárat kezdődött ellene a FinanzLandes Direction könyvelösége részéről, amely 388 ft hiányt állapított meg Swieceny irodai könyvelésében. Swieceny több ízben is beküldte számláit, leveleit a helytartósághoz is, de választ egy év múlva sem kapott, a követelést fenntartották, végül a bemutatott számlák figyelembevételével a tartozást 288 ft-ra csökkentették, amit később azután ki is fizetett.

19 Habár a források tanúsága szerint Swieceny miniszteri biztosként nemcsak Zemplén megyét, de Torna, Szepes, Gömör, Abaúj megyéket is beutazta, az ezekről készült jelentések nem kerültek a helytartóság anyagába. Utolsó adatunk Swiecenyröl 1852 végéről származik, ekkor Bécsben a belügyminisztérium tanácsosaként dolgozott. IV. Swieceny Zemplén megye bejárását — amelyről az itt közölt forrás készült — 1850. április 1-26. között végezte kísérőjével, Bordolo altábornaggyal, a kassai kerület katonai főparancsnokával. Az egykori Zemplén megye az ország tán leghosszabban elnyúló, észak-déli irányú megyéje volt, amely a galíciai határszéltől a Tisza és a Sajó összefolyásáig terült el, nagyjából a Tapoly és az Ondava folyók völgyeit követve. A megyeszékhely az akkor még Újhelynek nevezett Sátoraljaújhely volt. Swieceny beszámolójának kezdetén az útját írta le, és benyomásait a falvakról, amelyek első látásra igen szegénynek és elhanyagoltnak tűntek számára. Éles ellentétként villant szemébe az úri kastélyok gazdagsága. Első állomása a „magyar szőlőtermelő helyek királynőjének" nevezett Tokaj volt, innen ment tovább Újhelyre, majd az északi részek, Homonna, Terebes felé. Részletesen szólt a megye bortermeléséről és -kereskedelméről. A tokaji szőlők gondozását, termesztését elavultnak tartotta, többek között ezt az elavult szőlőtermesztési módozatot okolta, amiért a bortermelés és -kereskedelem az utóbbi időben visszaesett, és amiért a szőlő ennyire ki volt szolgáltatva a természet szeszélyének.

20 Más okokat is felsorolt: a lengyel piac — mint a tokaji bornak a középkortól kezdve legfontosabb felvevőhelye — hanyatlását, a rajnai borok előretörését, a borra kivetett magas vámot.-1 A borgazdálkodás taglalását követően a megye egyéb mezőgazdasági termékeit vette számba. Mivel a megye területén különböző éghajlati és talajviszonyok egyaránt megtalálhatóak, az ezekhez alkalmazkodó mezőgazdasági növények is sokfélék voltak: búza, kukorica, dohány, burgonya, zab, árpa, borsó, lencse, babfélék, mák, mindenféle gyü" MOLD 55 1852:5378 211 Borovszky részletesen foglalkozott saját korának hegyaljai szőlő- és bortermelésével. O is elismerte, hogy az általa igen nagy pontossággal leírt szölőkezelési eljárások több száz éve változatlanok maradtak. 21 A belső vámhatárokat részlegesen 1850. október t -ével, a dohánymonopólium és a fogyasztási adórendszer magyarországi bevezetése után pedig 1851. július 1-ével véglegesen is eltörölték. A vámhatárok fennállása óta a magyar rendek állandó sérelmei között szerepelt az országot kedvezőtlenül érintő vámrendszer kérdése, amely már bevezetésekor is erősen sújtotta pl. a borkivitelt, melyről itt is szó esik.