Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Csetri Elek: Iratok a jakobinusság erdélyi történetéhez / 221–255. o.
222 Forrásközlések Szebeni tagokról az egyébként mindent kiteregető Martinovics sem beszélt, de nem szólt róla az általa vezetett egyesületek egyetlen tagja sem. A szó szélesebb értelmében, a jakobinust mint forradalmi, demokrata, antimonarchista elemet értelmezve, nyilvánvalóan lehettek az áramlathoz így vagy úgy kötődő elemek Nagyszebenben is. Az más kérdés, hogy Martinovicsék számítottak a fegyveres mozgalom kibontakozásánál a határőrök segítségére (ebbe pedig beletartozott az 1. sz. román határőrezred is): ezek a katonák azonban nem voltak a jakobinus szervezetek tagjai, de még szélesebb értelemben vett jakobinusok sem. Nemcsak név szerint nem ismerünk Nagyszebenben egyetlen jakobinust sem, mint ahogyan nem tudunk róla, hogy az itteniek közül bárki is kapcsolatban lett volna a szervezettel vagy annak tagjaival, de nem is került innen elő a katechézisek egyetlen példánya sem. Ilyenformán Nagyszebenről mint jakobinus-központról, a magyar köztársasági mozgalom kiágazásáról egyelőre nem beszélhetünk. Az innen közölt iratot és az abba foglalt több mint 8000 tagról szóló adatot sokkal inkább a szebeni magistratust megfélemlíteni akaró propaganda-anyagnak tekinthetjük, semmint reálisan számbavehető alapnak. Ez persze nem zárja ki azt, hogy szellemi-ideológiai-politikai — azaz szélesebb — értelemben ne lettek volna Nagyszebenben jakobinusok. Mint ahogyan ugyanezt mondhatjuk el azokról az Alsó-Fehér vármegyében élő személyekről, akiket az alább közölt iratok nem neveznek ugyan jakobinusnak, de a valóságban mondanivalójuk tartalma világosan elárulja forradalmi magatartásukat, rokonszenvüket párizsi elvbarátaikkal, szembenállásukat a feudális-abszolutista rendszerrel. Vegyük tehát számba forrásainkat és bevezetőül tekintsük át keletkezésük történetét. Noha közleményünk középpontjában az 1796 tavaszán Alsó-Fehér vármegye több helységében végzett részletes tanúkihallgatás áll, ennek anyaga tulajdonképpen egy korábbi folyamat leglényegesebb, de későbbi írásos terméke. Az ügy azzal kezdődött, hogy a Guberniumhoz feljelentés érkezett a legutóbbi gyrás-szék törvénytelen folytatásáról és annak határozatáról. A legfelsőbb erdélyi közigazgatási hatóság, a Gubernium 1795. március 26-án leírt Alsó-Fehér vármegye főispánjának, báró Kemény Ferencnek, hogy a kifogásolt gyrás-szék felöl információt küldjön. 6 A megkeresett főispán három nap múlva válaszolt, leírta a történteket és megnevezte a törvénytelen gyrás-szék tartásában vétkes megyei tisztviselőket. 7 A Gubernium maga is gyorsan intézkedett. Április 7-én határozott, majd április 29én leírt a gyanúba hozott Pávai Ferencnek, Gyújtó Sándor és Gillyén viceispánoknak, Fosztó Ferencnek, Csató Mihálynak, Málnási Józsefnek és Szántó Sándornak, hogy három nap alatt adják okát az említett gyrás-széken játszott törvénytelen cselekedetüknek. Pontosabban: azt indokolják meg, hogy a legutóbbi gyrás-szék Vájna Antal elnök által történt bezáratása után, egynéhányad magukkal „Hazánk törvényei ellen, a főispánynak híre nélkül" a gyrás-széket folytatták, maguk elnököt választottak, akinek vezetésével Vitéz László assentator commissarius helyett más négy assentator commissariust (újoncállításban közreműködő megyei megbízott) választottak. A feltett 6 Magyar Országos Levéltár (= MOL) Gubernium Transsylvanicum Levéltára. Iratok (= GnbTranslr). 1696/1795. sz. A gyrás-szék vagy gyrás gyűlés az erdélyi vármegyékben tartott megyegyülés volt, másképpen marchalisnak is nevezték. (Vö. DÓSA ELEK: Erdélyhoni, jogtudomány. Kolozsvár, 1861. 1. köt. 136— 137.) 7 Uo. L. I. sz. mellékletet.
