Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban / 3–32. o.
20 Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban közérdekű adatok megismerésére és a személyes adatok védelmére vonatkozó alapjogok relációjában alkotmányosan értelmezhetetlennek és definiálatlansága miatt az Alkotmány intézményrendszerében meghatározhatatlannak minősítette. Az Alkotmánybíróság már idézett határozatában 43 kimondta, hogy közhatalmi szervek kezelésében lévő adat csak akkor nem tekinthető közérdekűnek, ha nem személyes adat és a nem személyes adat titkosítására csak elkerülhetetlenül szükséges okból kerülhet sor, más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítése érdekében. Személyes adat esetében az állam alapjogvédelmi kötelezettsége, hogy megszabja a versengő alapjogok alkotmányos védelmének és korlátjainak kereteit. A Ttvr. alkotmányos indok nélkül korlátozta a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot, így e szempontból is alkotmányellenesnek bizonyult. Fontos alkotmánybírósági kifogás volt még, hogy az eddigi gyakorlat szerint az iratokon a minősítés érvényességi idejét nem rögzítették, vagy ha igen, esetenként „visszavonásig" meghatározással, ami akár az idők végezetét is jelenthette, pedig közérdekű adatot végérvényesen elvonni a megismerhetőség elöl semmilyen módon nem lehet. Mint említettük az Alkotmánybíróság az ismertetett elvek alapján a LÜSZ kutatási korlátozásokkal foglalkozó rendelkezéseit és a 118/1989. MT. rendelet, valamint a Ttvr. és végrehajtási rendelete egészét alkotmányellenesnek nyilvánította és azokat egészében megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság döntése után nem lehetett tovább odázni az új jogszabályok megalkotását. így született meg az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. tv.(Ttv.) és a köziratokról, a közlevéltárakról és a levéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. tv. (Ltv.) 7. A levéltári kutatás szabályai a '90-es évek közepén A levéltári törvény megalkotását nagy várakozás előzte meg, hisz nem csak a kutatások szabályozásának elvei maradtak el a kor elvárásaitól, hanem más, a levéltárak életét szabályozó rendelkezések is. A közlevéltárak anyagában történő kutatás eddigi legrészletesebb szabályai láttak napvilágot törvényi formában. Az Ltv. az Alkotmánybíróság határozata alapján főszabályként 30 év általános kutatási időhatárt állapított meg, ami az európai levéltári joggyakorlatban általánosnak mondható. Egyidejűleg egyedi elemként kettős időhatárt állapított meg: az 1990. május 2-a előtt, a pártállami időkben keletkezett iratok keletkezésük után 15 évvel már kutathatóvá válnak, az erre a célra létrehozott kuratórium engedélyével. A már nyilvánosságra hozott levéltári anyagban időhatár nélkül folytatható kutatás, szintúgy azokban az iratokban, amelyek tartalmát az Avtv. szerint bárki megismerheti, azaz közérdekű adatoknak minősülnek. A levéltári kutatás bármely természetes személy számára ingyenes és fő szabályként a kutatásra kiadott levéltári anyagról saját költségén a kutató másolatot is készíttethet. De míg az 1990. május 1-je után keletkezett, a keletkezés naptári évétől számított harminc év lejárta előtt a belső használatra készült, valamint a döntés-előkészítést tartalmazó levéltári anyagban folytatható kutatást az átadó szerv hozzájárulásával a levéltá43 32/1992. (V. 29.) AB határozat
