Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből) / 191–220. o.

204 Forrásközlések Ezt követően majd másfél évtizedre eltűnik a szemünk elől, csak 1613-ban találkozunk vele ismét, immár Szófiában; az ottani raguzai kereskedők káplánjaként vannak róla adataink egészen 1617-ig. A raguzaiak kereskedelmében kiváltságos helyet elfoglaló szófiai kolónia kápolnája (már csak „alapítási mítosza" miatt is) a Kelet-Balkán talán legfontosabb egyházi intézménye volt, így a kápláni állás is a legrangosabb balkáni pozíciónak számított a török uralom alatt működő raguzai papok számára. Don Vincenzo bulgáriai éveit az első szófiai missziós püspökkel, a bosnyák ferences Petar Zlojutrictyal (1601-1623) való viszályai keserítették meg. A szófiai kápolna-viszály a püspök joghatósági igényei miatt kezdődött: a főpap a káplán felett ordináriusi joghatóságot akart gyakorolni, megakadályozva a kereskedők szabad káplánválasztását és kivonva őket a raguzai érsek fennhatósága alól. Saját papját kívánta püspöki helynökként és káplánként Szófiában alkalmazni, és felfüggesztette a raguzaiak káplánját. Don Vincenzo ellen elsősorban egyházfegyelmi kifogásai voltak: a nyilvános ágyasságban élőknek is kiszolgáltatta a szentségeket. A főpap emellett természetesen igényt tartott volna a kápolna jövedelmeire, amelyekre a missziós munkához elengedhetetlenül rá volt utalva. A kereskedők természetesen hallani sem akartak a ferences püspök igényeiről, és ragaszkodtak káplánjukhoz és egyházi autonómiájukhoz. 7 A raguzai szenátus a püspök ellen fordult, védte kereskedőinek ősi jogát a káplán kiválasztásához és a raguzai érsekét annak kinevezéséhez, és határozottan ellenzett bármiféle újítást a kereskedökolónia életében. A kápolna nem jövedelemmel rendelkező templomnak minősült, hanem csupán a kereskedők egyéni buzgóságából fenntartott, magánházban lévő imaházként működött, ezért joguk volt a saját nemzetükhöz tartozó papokhoz — érveltek a városállam vezetői a püspökhöz írott levelükben.

38 A missziós ügyekben illetékes Szent Hivatal sem állt ki egyértelműen a főpásztor mellett, hanem a kereskedőkkel való együttműködésre ösztönözte, és javasolta a raguzai Don Vincenzo meghagyását a szófiai kápláni hivatalban.

39 A püspök és a káplán viszálya a balkáni és hódoltsági missziók jellegzetes konfliktusát jeleníti meg: a köztársaság államegyházi jogelveihez ragaszkodó raguzai kereskedők és az újonnan szervezett missziós egyházszervezet képviselőinek szembenállását, amely különösen a 17. század első évtizedeiben nyomta rá a bélyegét a balkáni katolicizmus történetére. Don Vincenzo di Augustino itt közölt jelentése műfajilag kapcsolható ugyan a már korábban közzétett jezsuita és ferences hódoltsági missziós jelentésekhez, ugyanakkor genezisében és ebből fakadóan jellegében mégis lényegi eltéréseket mutat ezektől a forrásoktól. Ennek okát elsősorban a Római Inkvizíció és a missziók sajátos kapcsolatában kereshetjük. Míg ugyanis a missziókat irányító római központi hatóságok (a jezsuita rend vezetése, a sarutlan karmeliták közül kinevezett általános missziós felügyelő, az ideiglenes (1599-1602), majd állandó (1622-től) Congregatio de Propaganda Fide) a hitterjesztés ügyét öncélként kezelték, addig a Szent Hivatal a hit tisztaságának megőrzését tekintette elsődleges feladatának. Kizárólag a hit védelme szempontjából érdekelték a 37 Petar Zlojutric két levele V. Pál pápához: Szófia, 1613. január 7. és dátum nélkül [1613.] Archivio della Congregazione per la Dottrina della Fede (Cittá del Vaticano), Stanza Storica vol. Q3-b (oldalszámozás nélküli kötet). 38 A raguzai szenátus Zlojutrichoz: Raguza, 1616. június 16. Povijesni Arhiv u Dubrovniku, Litterae et commissiones Levantis vol. 43., fol. 28r., 40r-^lr. 39 Archivio della Congregazione per la Dottrina della Fede, Decreta Sancti Officii vol. 1613., pag. 141., 524., vol. 1614., pag. 219., vol. 1615., pag. 358., vol. 1617., pag. 289. A konfliktus hátteréről további irodalommal: MOLNÁRA.: Katolikus missziók, i. m.