Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből) / 191–220. o.

205 Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról „veszélyeztetett övezeteknek" minősülő, eretnekek és pogányok között működő missziók. Ennek érdekében a nagy hatalmú szentszéki főhatóság az egész katolikus világban magának tartotta fenn a különböző pápai felhatalmazások és felmentések odaítélésének jogát, amelyet még a Propaganda Kongregáció megalapítása után sem engedett ki a kezéből. A missziós jog fejlődésének egyik fontos állomása volt, hogy a Szentszék az apostoli felhatalmazásokat {facultas apostolica) rendszerezte és egységesítette. A pápa által különböző lelkipásztori cselekmények végzésére adományozott felhatalmazások a 13. század óta léteztek, a 14. századtól kezdve a rendes egyházi hierarchia nélküli területeken működő ferences és domonkos, majd a 16. század derekától a jezsuita misszionáriusok rendszeresen elnyerték ezeket. A leggyakrabban adományozott felhatalmazások a pápának vagy püspököknek fenntartott esetek (eretnekség, szakadárság, számos nagyobb bűn, házassági vagy szentelési akadályok, böjti előírások betartása) alóli feloldozásra és felmentésre, illetve püspöki vagy plébánosi teendők végzésére, templomok megáldására, hordozható oltár használatára, tiltott könyvek olvasására vonatkoztak. Ezeket a missziós munkához nélkülözhetetlen felhatalmazásokat a Szent Hivatal és a Propaganda Kongregáció 1637-ben egységesítette: tíz formulát dolgozott ki, amelyek szerint a különböző lelkipásztori engedélyeket adományozták.

40 A missziókban oly gyakori egyházjogi és egyházfegyelmi problémák kezelésén keresztül így csúszott át a 16. század utolsó éveiben — megfelelő intézmény hiányában — maga a szervezőmunka is a Szent Hivatal kezébe. Az inkvizíció azonban egyáltalán nem rendelkezett átfogó missziós koncepcióval, csupán a felmerülő nehézségek erős kézzel való megoldását tekintette feladatának, kevés tekintettel a nem katolikus környezetben uralkodó sajátos feltételekre.

41 Ennek fényében értelmezhető a raguzai káplán beszámolójának tartalma is: nem a munkája eredményeiről, a budai és környékbeli katolikus közösségek helyzetéről ír, sőt a templom elvételét sem említi, hanem hódoltsági tapasztalatai alapján a török területen előforduló, az oszmán uralom viszonyaiból fakadó problémás lelkipásztori eseteket sorolja elő, amelyekre megoldást kér a Szent Hivataltól. Vagyis beszámolójából a keresztény-oszmán együttélés mindennapjai, konfliktushelyzetei rajzolódnak ki egy katolikus pap szemével, mintegy a későbbi missziós forrásanyagban elszórtan előforduló vallási néprajzi és mentalitástörténeti adatok summázatát nyújtva. A jelentés leginkább az In Coena Domini bullában foglalt esetek alóli feloldozási fakultások megadását sürgeti. A pápák a középkori előzmények után a 14. századtól kezdve tették közzé Nagycsütörtökönként azokat a konstitúciókat, amelyekben az önmagától beálló kiközösítéssel (excommunicatio latae sententiae) járó és kizárólag a pápa által feloldozást nyerő bűnöket sorolták fel. Az ünnepélyes kihirdetés időpontja után összefoglalóan In Coena Domini bullának nevezett rendelkezés 1511-ben, II. Gyula pápa Consueverunt kezdetű konstitúciójával nyerte el végleges formájának alapvonalait, célkitűzését a hit tisztaságának és az egyház egységének megőrzésében jelölte ki. Ez a bulla tizenkét kiközösítéssel járó esetet sorol fel, XIII. Gergely bullája huszonegyet, V. Pálé (1610) és VIII. Orbáné (1627) húszat. Ez utóbbi jelentette a bulla végleges megfogalmazását, amelyet 1770-ig minden Nagycsütörtökön kihirdettek Rómában, hatályát azonban 0 GALLA FERENC: Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a katolikus megújhodás korából. í. Bp., 1947. (Regnum-könyvek, I. Egyháztörténeti Források, I.) 12-14 és passim igen sok adat. 41 MOLNÁRA.: Katolikus missziók, i. m. 183-185., 437-440.