Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja (A De Gaulle-i Európa-politika magyarországi értelmezései) / 135–158. o.
153 Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja harmadik legfontosabb és szintén német szakértőnek számító emberét küldték a nagyköveti posztot 1953-tól betöltő Vinogradov helyére. 90 Ugyanakkor a francia diplomácia óvatosságát és a De Gaulle-i vezetés realitás érzékét mutatja, hogy a teljesen szovjet érdekszférának tartott Kelet-Közép-Európában — tiszteletben tartván a szovjet biztonsági igényeket — nyíltan nem beszéltek a kisállamok „deszatellizálódásáról", vagyis azok leszakításáról a Szovjetunióról, hanem a kétoldalú kapcsolatok hagyományai alapján az 1963 utáni enyhülés és az együttműködés révén kibontakozó új kelet-nyugati kapcsolatrendszerről, amely vonatkozásában — szemben a régióban sokkal érzékenyebb helyzetben lévő amerikaiakkal (és németekkel!) — a '60-as évek elején még könnyebben tudták az érdekeiket érvényre juttatni. A franciák részéről tehát a kelet-európai államok vezetői számára a Párizsban folytatott tárgyalások legfontosabb üzenete az volt, hogy ezek az államok nem számolhatnak reálisan semmilyen támogatásra arra vonatkozóan, hogy a szovjetekkel kialakult kapcsolataikat megváltoztassák, mivel a vendéglátók elsődlegesen a régi kapcsolataik újraépítését akarták. Ennek keretét a hidegháborús feszültség elmúltával a De Gaulle által elképzelt — és már a Szovjetuniót is magában foglaló — „Nagy-Európa" ' elképzelése adta. Ezt támasztja alá, és egyben Magyarország helyének francia szemszögű értékeléséhez is forrásul szolgál a francia külügyminiszter által Dean Rusk amerikai kollégája előtt kifejtett helyzetértékelés (1965. február 18.). E szerint Kelet-Európában a románok után a magyarok mutattak nagyobb érdeklődést a Moszkvához fűződő kapcsolataik változtatására. Couve de Murville a régió országaiba történő esetleges útjával kapcsolatban feltett amerikai kérdésre válaszolva egyértelműen megfogalmazta — és ez jellemzi a De Gaulle-i külpolitikának a térség államai felé egyszerre megnyilvánuló nyitottságát és óvatosságát —, hogy csak az összes államban egy időben megvalósuló külügyminiszteri út 92 lehetőségét tartotta reálisnak, és prioritásként a Szovjetunióval kialakítandó kapcsolatokat említette meg. 93 A francia „keleti nyitás" politikájának legfontosabb eseményét — és egyben első szakaszának a végét — Gromikó párizsi (1965. április 26-30.), illetve Couve de Murville moszkvai (1965. október 28.-november 2.) útjai jelentették. A De Gaulle vezette francia diplomaták a francia-szovjet viszony vonatkozásában is a francia-német kapcsolatrendezésben kipróbált „détente-entente-coopération" politikáját folytatták, amelyet a többi szocialista ország vonatkozásában is követtek. Ennek a politikának a meghatározó elemét a „német kérdés" és az ahhoz kapcsolódó európai biztonság problematikája jelentette. A francia diplomaták szerint a magyarok továbbra is érdeklődéssel figyelték a szovjet-francia kapcsolatok alakulását, és elemezve a szovjet megnyilatkozásokat, rendszeresen tájékoztatták kormányukat a magyarok reakcióiról a szovjet vezetők megnyilatkozásaira. Ennek megfelelően jelentették, hogy a magyar sajtó az 1965. február 27-ei Koszigin-beszédet teljes terjedelmében leközölte, 94 mint ahogy Vinogradov nagykövet Uo. 420. A francia külügyminiszter kelet-európai kisállamokba történő körútja — De Gaulle Szovjetunióba tett útjával párhuzamosan — 1966 folyamán valósult meg. MAE AD. EM. Dossier 24. (filmszám: P 11924} Entretiens entre Couve de Murville et Dean Rusk (1965. február 18} MAE AD. Hongrie, Carton 1761 N°104.
