Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja (A De Gaulle-i Európa-politika magyarországi értelmezései) / 135–158. o.
152 Közlemények a Budapesten szolgálatot teljesítő nyugati diplomaták nagy érdeklődéssel várták, és „valósággal rávetették magukat" az információszerzés céljából. 84 De Gaulle sajtókonferenciájára hivatkozva a francia nagykövet megállapította, hogy a francia álláspont a német kérdésben abba az irányba haladt előre, amelyről Couve de Murville és Péter János is beszélt, és hogy Péter János teljesen tisztában volt a De Gaulle sajtókonferenciáján elhangzottakkal. 85 A nagykövet a magyar külpolitikai aktivitás folytatódása jeleként értékelte Kádár János beszédét (1965. február 11.) is, amelyben a párt első titkára a közvélemény számára egyértelművé tette, hogy politikájában a Hruscsov lemondása utáni új helyzet ellenére sem lesz változás. 86 A Kádár-beszéd kedvező fogadtatásáról értekezett Sazarin francia nagykövetségi tanácsos is az általa adott vacsorán (1965. február 12.), amelyen részt vett Görög Erzsébet külügyminisztériumi osztályvezető is. A magyar diplomata asszony jelentéséből megtudhatjuk, hogy Sazarinnek a magyar pártvezető beszéde — bár szerinte az újat nem mondott — „nagyon tetszett", és megerősítette a franciák számára a Péter János által Párizsban mondottakat. 87 5. A francia „keleti nyitás" magyarországi értelmezése 1965 folyamán Az egész Európát magában foglaló, és De Gaulle által már 1958-tól kezdeményezett új Európa-politika — amelynek részét jelentette az 1963 utáni „keleti nyitás" — 1965-re fordulópontjához érkezett. A De Gaulle vezette francia külpolitika számára az év folyamán egyrészt a NATO reformja körüli ellentétek, másrészt a nyugat-európai integrációs kérdések miatti nyílt politikai konfliktusok következtében a „keleti kapcsolatok" jelentősége egyre inkább felértékelődött. 88 Ezen politika mögött, mint láttuk, sokkal mélyebb, De Gaulle által döntően történelmi érvekkel (Franciaország hivatásának, nagyságának és méltó rangjának visszaszerzése!) magyarázott okok húzódtak, amelyeket nem lehetett elvonatkoztatni a Tábornok által egész Európa — a szovjeteket is magában foglaló — „francia vezetéssel" történő egységesítésére vonatkozó elképzeléseitől. 89 Az év folyamán ennek a politikának a középpontjába egyre inkább a francia-szovjet kapcsolatok kerültek. A „francia kapcsolat" fontosságát az új szovjet vezetés is felismerte, amit mutat, hogy 1965 márciusában Valérián Zorint, az akkori szovjet diplomácia MOL X1X-J1 -j-Fr.-OO 1246/ 1965.47. d. Uo., illetve MAE AD. Hongrie, Carton 1764 N° 71-72. De Gaulle az 1965. február 4-i sajtókonferenciáján a nemzetközi monetáris rendszer megváltoztatásáról, vagyis az aranystandard rendszerhez való visszatérésről (a dollár és a frank közötti verseny), az ENSZ válságáról és a francia-német kapcsolatokról beszélt. MAE AD. Hongrie, Carton 1753 N° 110/EU. MOL XIX-J-l-j-Fr.-26/1965. 47. d. A francia diplomata őszinte véleményét mondhatta, mivel a francia nagykövetség által Párizsba küldött összefoglaló visszatükrözi a magyar diplomatának mondottakat. Vö. MAE AD. Hongrie, Carton 1753 N° 110/EU. A magyar jelentés szerint a francia tanácsos: „Igen nagyra értékelte azt az őszinteséget, amellyel az úgynevezett kényes kérdésekről is (Kádár János) beszélt, valamint Brezsnyev látogatással kapcsolatos megjegyzéseket. " BOZO, F.:i. m. 149-151. VAÍSSE, M.: i. m. 419^420. A modern európai politikában meglévő francia vezető szerep és befolyás igénylése, illetve a „formális" és az „informális" eszközökkel történő érdekérvényesítés — hipotézisünk szerint — az általunk vizsgák korszakba nyúlik vissza. Ebben a De Gaulle által vezetett diplomáciai stratégiában a kelet-európai államoknak 1963-1968 között fokozatosan egyre fontosabb szerep jutott.
