Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja (A De Gaulle-i Európa-politika magyarországi értelmezései) / 135–158. o.
151 Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja günk semmiféle hídra. Franciaországgal sem kellett mást igénybe venni és angolokkal sem volt erre szükség". A francia nagykövet — már ezen beszélgetés után — február 3-án egy részletes helyzetelemzést készített, kiemelvén abban is, hogy addig magyar részről semmilyen érdeklődést nem mutattak a francia „európai Európa" gondolat iránt, de úgy értékelte, hogy a De Gaulle-i-Európa felfogás és így De Gaulle tekintélye (Francfort elkötelezett gaullistának számított!) érezteti hatását a kelet-európai államokban is. A magyarok a francia politika iránti érdeklődés kimutatásával is ki akarják hangsúlyozni önnön európaiságukat, amelyhez — élvezvén a szovjet politika engedékenységét — az 1956 utáni rendszer belső és nemzetközi konszolidációjának szándéka, valamint Péter János személyes ambíciói társultak. Francfort értékelése a magyar javaslatokról: ,, ...nem váratlanok, és nem mennek nagyon messzire, de a szocialista tábor talán azon van, hogy keresse a német kérdés megoldásának lehetőségeit a Franciaország által kezdeményezett <kiszélesített>Európában, mely kevésbé szovjetellenes szemléletet tükröz, mint ami az <európai Európa> elképzelésén keresztül az Atlanti óceántól az Urálig terjedő Európa fogalomból feltételezhető. "A nagykövet a gyakorló diplomata szemével és felelősségével értékelte a helyzetet, és a magyar külpolitikai nyitásból fakadó lehetőségek kihasználását elsősorban a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése terén feltételezte, míg a francia Európapolitika kérdésére vonatkozó magyar külpolitikáról megállapította: ,, ...jelenleg az is elegendő ha a kiszélesített Európára vonatkozó francia gondolatok — mint reflexiók tárgya — Budapesten folyamatosan jelen vannak... " A nagykövet intenzív munkáját mutatja, hogy még aznap, február 3-án külön elemzést készített Péter János kijelentéseiről (a Népszabadság 1965. január 13-ai és 3 1 -ei számában foglaltak felhasználásával) és a magyar külpolitikáról is, amelyekből — főképpen Franciaország irányába — bizonyos fokú nyitási és együttműködési szándékot következtetett ki. 82 Ugyancsak aznap készült el Brezsnyev és Podgornij budapesti látogatásáról (1965. január 29-31.) készített elemzése is. Ezen utóbbi fő következtetése az volt, hogy az oroszok ezzel az úttal lassítani akarják a magyar-osztrák közeledést, és Budapest túlzott nyitását a Dunamenti Európa, illetve az „európai Európa" politika irányába. 83 A további pontosítások végett Francfort nagykövetet fogadta Péter János (1965. február 9.) is. A nagykövet a beszélgetés elején elmondta, hogy örül a párizsi tárgyalás sikerének és Couve de Murville is ezt közölte vele. Bejelentette, hogy végigjárta azokat a minisztériumokat Párizsban, amelyek a kétoldalú szerződések és megállapodások előkészítésében érdekeltek, és külön kiemelte — ebben talán az ő hiúsága is érezhető —, hogy "" Az angol-magyar kapcsolatok rendezése szintén ebben az évben történt. Péter János az angolokkal való felkészülésben szintén azokra az elvekre alapozott, és azt a célt tűzték ki neki, amit a magyar pártvezetés már a magyar-francia kapcsolatok rendezésénél is megfogalmazott. 1(1 MAE AD. Hongrie, Carton 1759 N° 77/EU. Péter János 1965. február 26-án a Külügyminisztérium pártszervezete előtt elmondott előadásában —- hivatkozva a látogatás visszhangjára — már szélesebb összefüggésekbe helyezte a párizsi útját: .Mi egy olyan pillanatban találkoztunk ennek a törekvésnek a kibontakozásával, amikor ez tulajdonképpen új startban volt. Hogy olyan óriási visszhangja volt a vele való érintkezésünknek: tulajdonképpen ez is az egyik magyarázata. Minden jel azt mutatja, hogy a francia kormány Európa politikájával a szocialista országok a következő időszakban nagyon komoly párbeszédet fognak folytatni. " Vö. MOL M-KS-288-32/1965. 28. ö. e. n MAE AD. Hongrie, Carton 1759 N° 72/EU. 113 MAE AD. Hongrie, Carton 1761 N° 73/EU.
