Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.
132 Közlemények minden felelősség alól. Ha ugyanis a portális katona kiállítására nincs normatív szabály — és nincs —, akkor egy nemes akkor sem szegi meg alkotmányos kötelességét, ha valójában soha életében nem teljesíti. A nemesség Kovachich szerint, láttuk, nem felejtette el kötelességeit, az osztrák uralkodók viszont nem kérték számon, miközben — hangsúlyozta — a nemesség más formákban sokkal többet tett a hazáért, mint köteles lett volna. Ez a nemességbarát álláspont ugyan igazolta a múltat, elvileg azonban „veszélyes" lehetett volna a nemesség jövőjére. Egy elismert, de nem normatív kötelesség ugyanis bármikor számon kérhető, és csak a felek alkupozíciójától függ, milyen mértékben (kéri számon adott esetben a király a nemesség alkotmányos, portális katona állítási kötelezettségét). S a nemesség alkupozíciója korántsem biztos, hogy olyan jó, mint Kovachich hitte. Vajon egyáltalán alku tárgya-e — országgyűlési tárgy-e — az alkotmányos haderő felajánlása? Piringer és recenzense szerint természetesen nem. Kovachich szerint természetesen igen. Szerinte ezer törvény bizonyítja, hogy ez a tárgy mindig országgyűlésre tartozott (és még Zsigmond alatt is auf den General Congregationen der Comitate vorgearbeitet werden sollte). Kérdés csak az, hogy hogyan tartozik oda, lényegében, vagy a felhasználás módját illetően stb. Ez azonban csak dokumentumok alapján válaszolható meg — olvassuk. 61 (215.) De nem válaszolta meg, s tegyük hozzá, semmivel sem megalapozottabb az ö álláspontja, mint Piringeré. Ez ugyanis nem filológiai, hanem elméleti kérdés, s Kovachich talányos „lényegében vagy a felhasználás módját illetően" kitétele is erre utalt. Piringer szerint a hagyományos haderő kiállítása — ismétlem — nem országgyűlési tárgy (egyébként az 1715:8. törvénycikk bevezetése, ha nem is bizonyítja kétséget kizáróan, hogy neki van igaza, komolyan elgondolkodtat álláspontja elfogadásán), de ha csak a felhasználás módját illetően tartozna oda, mint Kovachich felvetette (tehát az országgyűlés csak abban lenne illetékes, hogyan áll ki a nélküle elrendelt felkelés), akkor is csak részben alku tárgya, s a rendek csak részben illetékesek saját kötelességeiket illetően. Bárhogy is legyen, a portális kötelezettségek elvi megléte 62 (még ha biztosan országgyűlési tárgy lenne is teljesítésük) a király elszánt fellépése esetén megzavarhatta volna a nemesség nyugalmát. Kovachich tehát kevésbé volt barátja a normatív szabályai. Tehát esetleges volt, ki és hogyan vett éppen részt benne. Az pedig különösen nem világos, hol húzódik a határ a felkelés, és az attól (egyébként Piringer és Kovachich által is) megkülönböztetett általános mozgósítás között, amely, kis túlzással, mindenkire vonatkozhatott, aki élt és mozgott. 61 „Es kommt alsó nur darauf, zu bestitnmen, in wie weit, ob er in wesentlichen, oder nur in der Art, Anwendung, und so weiter dahin gehört, aber dieses mu(i nicht aus Bruchstücken, oder durch Verdrehung, sondern nur actenmassig erlautert werden; so überhaupt hingeworfen, kann es niemand vernüníiig glauben oder sich dabey die erwahnten Decreten und Artikeln erkláren, und mit solcher Behauptung zusammen raumen, wenn darin wirklich auch etwas Wahres liegt. Sonst muss der aufmerksame Leser argwöhnen, dass dieses angeführt sey, nur um die Ungarischen Landtage zu verschreyen, wie es in der Recension wirklich weiter folget". (215.) 62 Kovachich szerint a portális kötelezettség nemcsak nem szűnt meg, hanem sor is kerüli rá, például 1741ben. Betű szerint valóban így történt, mert nádori porták szerint állítottak ki különböző csapatokat, amit nemcsak Kovachich tartott egyébként portális katonaságnak. Ugy vélem alaptalanul. Nem betű szerinti értelemben ugyanis szó sem volt portális katonaságról, hanem csak egyszerű, eseti segélyről, a jövőre való minden következés nélkül. Azzal, hogy a portális felkeléssel (és a személyes felkeléssel) kapcsolatban nem köthető ki ilyesmi (a jövőre való minden következés nélkül), Kovachich is tisztában volt. Ebből azonban nem azt a következtetést vonta le, hogy tartalmilag 1741-ben nem állítottak ki portális katonákat, hanem arról elmélkedett, hogy érthetetlen a pro hac duntaxat vice, et absque consequentia in futurum kitétel a törvény szövegében. (183.)
