Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.

133 Poór János: Egy recenzió és recenziója nemességnek, mint ahogy látszott, amikor magától értetődőnek tekintette, hogy érvényben van a nemesi katonaállítás kötelezettsége és minden rendben is van körülötte. 10. A vita mérlege Michael Piringer elkövette azt a hibát, hogy nem kizárólag elvi, erkölcsi és politikai érvekkel vette fel a harcot a nemességgel szemben. Nem arra hívta fel nyomatékosan a figyelmet, hogy a nemességet a 18-19. század fordulóján senki nem nyomta el. Nem arra tért ki hangsúlyozottan, hogy az 1791:10. törvénycikk szerint Magyarország független ország, az 1792:12 szerint a törvényhozó hatalmat a nemesség királlyal együtt gyakorolja, s a 19. század elején az országgyűléseket — szemben a megelőző közel 150 év gyakorlatával — a törvényeknek megfelelő gyakorisággal összehívták. Nem azt taglalta részletesen, hogy a nemességnek módja, fóruma és hatalma volt ahhoz, hogy a kiváltságait megalapozó katonai kötelezettségeit a modern kor szelleméhez igazítsa, ha akarja. Nem azt élezte ki, hogy a nemesség ezzel szemben több mint száz év óta kizárólag azzal volt elfoglalva, hogy — miközben előjogait minden lehetséges módon körülbástyázta — kötelességeit a minimumra redukálja. Nem élezte ki kellőképpen, vajon megalapozza-e néhány felkelés, vagy felkelési terv (és az alkotmányos kötelességeket nem kiváltó néhány segélyáldozat) — mintegy száz év nemesi vér- és anyagi áldozatának a mérlege — a nemesség pozitív diszkriminációját? Ehelyett az alkotmányt és a törvényeket akarta felvonultatni a nemesség ellen. (Miután alkotmány nem volt, Piringer nemes ellenes alkotmány-víziójával könnyen szembe lehetett állítani egy ellentétes előjelű, másik fikciót, Kovachichét. Piringer müvének és a vitának egyébként ez a kevésbé fontos része.) A fontosabb terepen, a törvényértelmezés vitájában pedig Kovachich győzött. Ha ugyanis nem az a kérdés, méltányos-e a nemesség pozitív diszkriminációja, hanem az, hogy törvényes-e, akkor a nemesség nehezen támadható. A törvények ugyanis a nemesség mellett álltak. Úgy voltak megalkotva, hogy a nemesség de facto minden kötelezettségétől mentesülhetett anélkül, hogy de jure kötelezettségmulasztást követetett volna el (nem voltak normatív nemesi kötelezettségek). Az, hogy Piringer egy alapvető kérdésben, a katonaállítás kötelességének állandóságában tévedett, csak tovább rontotta pozícióit. Ha tehát a vita, ismétlem, nem arról szól, rendben van-e, hogy a társadalom elenyésző kisebbségén minimális kötelezettségek sem kérhetők számon és előjogokkal van körülbástyázva, hanem arról, hogy a kivételezett helyzet megfelel-e a kiváltságosok által a kiváltságosok érdekében alkotott, hatályos törvényeknek, akkor a vitát a nemesség és hívei nyerik. Kovachich nyugodtan állíthatta, hogy a nemesi jogok és kötelességek körül minden a lehető legnagyobb rendben van. A vitának ez a fő tanulsága, de nem elsősorban a tanulsága miatt méltó a figyelemre. Sokkal inkább azért, mert a vonatkozó törvények aprólékos elemzésével máig vitatott terminusok tisztázásához ad fontos szempontokat.