Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.
124 Közlemények ilyen értelemben nem tekintett bandériumnak. Azt, hogy valóban erről a zavaró fogalomhasználatról van szó, a fent idézett szöveg egy részlete is bizonyítja. Az ott említett 1498:22. törvénycikk Kovachich szerint bizonyíték arra, hogy nincsenek világi bandériumok, hiszen a törvénycikkben az szerepel, hogy bizonyos, ott felsorolt személyek a korábbi cikkelyekben említett „zászlós főpap urakkal, tisztekkel együtt jobbágyaik száma szerint kötelesek hadakozni". Azt állította, és igaza van, hogy ezek az előkelő világiak meg vannak különböztetve a zászlós (bandériumtartó) prelátusoktól és tisztektől, s a cikkelyben valóban nincs benne, hogy a felsoroltak (terminológiailag jelölten) bandériumot tartanának. Következésképpen — olvassuk — aló. törvénycikkben jelölt módon, portáik szerint állítanak katonát. S valóban, a 16. törvénycikk arról szól, (éppen) milyen kulcs szerint kell kiállítani a csapatokat a jobbágyok száma után. A törvénycikk vége azonban ez: „Továbbá ezt is hozzáadtuk: hogy a főpap és báró urak bandériumaikban (sub banderiis dominorum praelatorum, et baronum) a huszárok helyett, a kikből eddigelé a bandériumot fele részben állították ki, fegyveres lovasokat alkalmazzanak". A báró szó itt nem jelentheti a királyi tiszteket (officiales banderiatos, akikről külön van szó), hanem csak a világi, előkelő urakat. A hivatkozott törvénycikk tehát megcáfolná Kovachich állítását, — hogy ugyanis a törvények sehol nem nevezik a világi előkelők által állított csapatokat bandériumoknak — ha a bandérium szót nem kettős értelemben használná. Állítása csak akkor tartható, ha elfogadjuk: a nem a király által tartott, nem zsoldos bandériumok akkor sem bandériumok, ha a törvények annak nevezik. 45 A portális katonaállítás elve alapján létrejövő (tehát nem igazi bandériumnak tartott 46 ) világi főúri bandériumok mellett volt egy IV. fajta bandérium, a megyei. Ez a megyei nemesség és részben a főnemesség megyei zászló alá küldött csapatait jelentette és ugyanolyan módon, a portális katona állítás elve alapján jött létre, mint a világi főúri bandériumok — olvassuk. (167., 169.) A birtokos nemesség által állított kétféle csapattest — főúri bandérium, illetve megyei bandérium (melyek egyike sem igazi bandérium, 1. fent) — közötti különbségeket Kovachich nyolc pontban foglalta össze. /. A bandériumtartó főurakat (nyilván róluk és csapataikról van szó) hamarabb hadba lehetett szólítani, mint a többi nemest. 2. Sőt ők a nemesek hadba szólítása nélkül is kivonulhat4-1 A törvényekben visszatérően említett bárói (nem király által tartolt, nem zsoldos) bandériumokon Kovachich az 50 fö fölötti, saját zászló alatt hadba vitt, portális alapon állított, nem „tulajdonképpeni" bandériumokat értette. KOVACHICH M. GY.: Defensio Paíriae, i. m. II. 178. r., 182. r., 184. r. Mellesleg, mint fent láttuk, a „tulajdonképpeni" bandériumok köre meglehetősen szűk volt. A királyi zsoldból állított/tartott csapatok döntő többsége ugyanis, Kovachich szerint, láttuk, nem bandérium. 46 Kovachich negatívan is hosszan érvelt amellett, hogy a világi főúri bandériumok más kategóriába tartoztak, mint a királyiak. I. A bandcriumállítás nem kötődött családokhoz. A birtok — felosztás, elidegenítés stb. miatt — kisebbedhetett, és egy idő után az, akinek korábban bandériumot (önálló csapatot) kellett kiállítani, már nem volt rá képes (és köteles). Összehasonlítva az 1433. évi regisztert az 1498-ban önálló csapatokai állítók listájával, kiderül, hogy az utóbbiban nem szerepelnek olyan családok a bandériumtarlók között, amelyek korábban szerepeltek, jóllehet még nem haltak ki. Nyilván azért, mert nem tudtak már kellő számú katonát állítani. Kovachich törvényeket sorolt fel arra (s ebben ezek szerint egyetértett Piringerrel), hogy a bandériumállitás (önálló csapatállítás) akkor volt kötelező, ha az éppen érvényes portális kulcs alapján a birtokosnak legalább 50 katonát kellett állítania. (172-174.) 2. Nem kötődött a bandériumállítás birtokhoz sem. Gyanút kelthet ugyan az 1498:15. törvénycikk, mely szerint, ha egyházi kézre olyan világi birtok jut. amely után bandériumot kellelt állítani, akkor az eztán is kiállítandó. De Kovachich szerint ez csak azt jelenti, hogy a birtok után, akárkinek a kezére szállt is, portális katonát kellett állítani, amiben nincs semmi meglepő. (175.)
