Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.

Poór János: Egy recenzió és recenziója 125 tak, s az utóbbiaknak csak akkor kellett harcba menniük, ha a főúri bandériumokkal megerősített királyi sereg ereje nem volt elégséges. 3. Esetenként tovább kellett hadban maradniuk, és a határokon is túl kellett menniük.

47 4. A világi bandériumtartó főurak jövedelmük és méltóságuk alapján valamivel több teljesítményre voltak kötelezve, mint a nemesek. 5. Drágább, nehézlovasokat kellett állítaniuk, míg a nemeseknek huszárokat. 6. A hadipénzeket (pecunias exercituales) alattvalóiktól maguk szedték be, míg a nem bandériumos nemesek alattvalóitól ugyanezt a megye tette. 7. A bandériumos urak saját zászló alatt, mint tisztek és vezérek vezették csapatukat, és nem voltak a megyei bandériumok közé keverve. 8. A királyhoz vagy képviselőjéhez és annak zászlajához közelebb voltak elhelyezve és több kötelességük volt, mint a nemeseknek (vö. 2., 3., 4., 5. pont). (170-172.) Összefoglalva. A fent négy pontban taglalt csapatok közül Kovachich szerint valódi bandériumoknak csak a király által tartottak számítottak (I. pont). A többi csapat nagyrészt portális katonákból állt. Nem teljes mértékben, mert az egyházi főurak (II. pont) a tized alapján is csapatokat állítottak. (Az egyházi csapatokat Kovachich — láttuk — a bandériumok második rangú fajtájának tekintette.) Azt állította, hogy a világi előkelők (és magától értetődően a nemesek) abban a formában és azzal a tartalommal nem állítottak bandériumot/csapatot, mint az első pontban szereplő király, királyné és királyi tisztek/zsoldosok, miközben a III. és IV, pontban szereplő csapatokat is bandériumoknak nevezte. (Csak zárójelben: 181 I. évi megjegyzései szerint az egyházi és világi előkelők birtokaik alapján, saját zászló alatt állított bandériumainak kezdetei homályban vannak. A bandérium szó csak a 15. század elején lett ismert és a tulajdonképpeni bandériumok a 16. század elején megszűntek, következésképpen ezen a néven csak 125 évig léteztek, és nem maradtak fent róluk korabeli dokumentumok.

48 A bandériumok — folytatta — nyilván korábban keletkeztek, a fogalom pedig korunkig él. Utólag azonban csak azt lehet tudni, hogy a nemességnek valaha — nyilván a 15. század előtt is — nemcsak személyesen kellett felkelnie, hanem csapatokat is kellett állítania. Ám hogy ez a későbbi bandériumok formájában, vagy más ünnepélyes módon történt, nem lehet tudni.

49 Az általa jelA hivatkozott 1498:17. törvénycikkben nem az van, amit Kovachich állít. A törvénycikk szerint minden zsoldosnak, a király, főpap, báró urak és a többi országlakosok zsoldosainak is külföldre kell menni szükség esetén. Ha a zsoldosokon kívül az országlakosok felkelésére is szükség lenne, azoknak nem kell külföldre menniük. Itt jelzek egy további vitás pontot Kovachich és Piringer között. Piringer szerint a portális katonáknak külföldön is harcolniuk kell, több olyan esetben is, amikor a nemességnek pl. nem. Az első kötethez fűzött megjegyzések között is olvasunk a külföldi illetékességről. Kovachich szerint a portális katonaság néhány törvényes esetet kivéve a határt nem volt köteles átlépni. Azt az esetet szerinte, hogy a nemességnek nem kell külföldre menni, de csapatainak igen, nem lehet értelmezni. KoVACHiot M. GY.: De/ensio Patriae, i. m. 111. 107. v. Akár lehet, akár nem, a fenti törvénycikk ilyen eset lehetőségét vetette fel. „Der Anfang der Banderien als Corps der durch machtigere Praelaten, und Edle von Ungarn auf ihren Gütern zu der l.andes Armee unter eigenen Fahnen angeführte berittene Mannschaft ist bis her so in Dunckel eingehüllt, da|3 mari nicht einmahl durch Muthmassungen zu einer historischen Wahrscheinligkeit bringen kann, weil diese Benennung erst zu Anfange des XV. Jahrhundert bekannt vvorden, und die eigentlichen Banderien mit den ersten Viertel des XVI. Jahrhundert aufgehört, folglich unter diesen Nahmen kaum 125 Jahren gedauert habén, und auf unsere Zeit keine gleichzeitige Documente von der I-ntstehung derselben gekommen smd". KOVACHICH M. GY.: De/ensio Patriae, i. m. III. 100. v.—101. r. „Ob aber dieses in der Fortn der nachtmahligen Banderien, oder mit einer andern Feyerlichkeit geschehen sey lapt sich zur Zeit mit keiner Gewi(5heit bestimmen, bis wir irgend altere Urkunden darüber entdecken". KOVACHICH M. GY.: De/ensio Patriae, i. m. III. 102. r.