Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.

Poór János: Egy recenzió és recenziója 123 sondern von eigenen Gütern Kriegs-Mannschaft stellen mupten, wird in den Decretal Artikeln nirgends gémeidet, dap sie Banderien gestellt habén. Selbst von den Vornehmsten, Machtigsten und Reichsten sagt der 22. Artikel von J. 1498. wo es der Rechte Ort gewesen wáre zwar: qui una cum praefatis DD. Praelatis et Officialibus Banderia habentibus, aber nur Secundum Numerum Jobbagionum suorum (folglich nach der im 16. Art! vorausbestimmten Scala) exercituare tenebuntur. Woraus deutlich zu ersehen ist, dass die Banderien im Grundé sonst nichts anders als die Portal-Stellung, mit einem besonderen Ceremoniel, und gewissen Vorzügen und Lasten verbunden sey, und Hofrath Piringer Recht habé, wenn er sie dafür hált, nur hat er es nicht bündig und fúr die Leser deutlich genug erwiesen". (163-164.) A fentiek szerint: azokról a világi urakról, bandérialistákról és bárókról, akik nem voltak királyi tisztek, hanem birtokaik alapján kellett katonát állítaniuk, egy törvény sem állítja, hogy bandériumot állítottak volna. Még a legelőkelőbbekről is csak azt mondja az 1498:22. törvénycikk, hogy ők a prelátusokkal és a királyi tisztekkel együtt, de csak jobbágyaik száma szerint harcolnak. Majd pedig azt olvassuk: ebből érthető, hogy a bandérium a portális katonaság egy változata, amelytől bizonyos ünnepélyességben és terhekben különbözött. Kovachich meggyőződésével szemben ez a következtetés nem érthető. Mit értsünk ugyanis azon, hogy a világi uraknak, bandérialistáknak és báróknak, akiknek az első idézett mondat szerint egyetlen törvény szerint sincs bandériumuk, a második mondat szerint bandériumuk van. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a második mondatban szereplő bandérium a világi urak stb. bandériumait jelenti, amelyek, mint olvassuk, lényegében a portális katoaállításon alapulnak, s ezért nem utalhat a bandérium szó a nem a porták alapján állított királyi, királynéi és királyi tiszti bandériumokra. Megismételhető tehát a kérdést: vannak világi bandériumok vagy nincsenek? Mielőtt megpróbálok válaszolni, utalok arra, hogy Kovachichnál a fentiekben nem véletlen, rossz fogalmazásról van szó. Véleménye ugyanis nem új. A Piringer első kötetéhez fűzött megjegyzései között is ott szerepelt, hogy a törvények elismernek ugyan világi bandérialistákat, de csapataikat nem nevezik bandériumoknak („zwar weltliche Barones Banderiates erkennen, ihre Contingente aber durchgehends nirdend Banderia nennen"), nem adják meg a létszámukat sem, csak azt mondják, hogy javaik mértéke szerint kell kiállítaniuk azokat.

44 (Nem lehet elírás továbbá a fenti homályos elmélkedésben azért sem, mert, alább látni fogjuk, Kovachich folyamatosan használta a Herren-Banderien kifejezést.) Az ellentmondás csak akkor oldható fel, ha elfogadjuk, hogy a bandérium szót Kovachich kettős értelemben használta. Valójában csak a fenti /. pontban felsorolt királyi, királynéi és tiszti csapatokat tekintette bandériumoknak, amelyek ismérve az volt, hogy a király tartotta és nem a portális katonaállítási kulcs alapján jöttek létre. Más, a törvényekben szereplő — és általa is folyamatosan bandériumnak nevezett — csapatokat KOVACHICH M. GY.: Defensio Patriae, i. m. Ili. 93. f. A Defensio Patriae második részében foglalkozón ennek ellentmondani látszó esetekkel. Azzal például, hogy a Zsigmond-féle regiszter szerint, úgy tűnhet, hogy vannak világi bandériumok: „Comitibus Corbaviae, Segniae, et Cettinae, Dominis de Blagay, el Joannis filio Gregorii singulis Bandérium nominatim adscribitur". (KOVACHICH M. GY.: Defensio Patriae, i. m. II. 181. v-182. r.) Ez azonban Kovachich szerint csak látszat. Valószínű ugyanis, hogy a felsoroltak tiszti bandérialisták voltak. (Uo. 182. r.) Ezek után viszont az nem érthető, hogy az ugyanebben a kéziratban taglalt tiszti bandériumok között vajon miért nem említette az itt megjelölteket legalább különös esetként, mint Ozorai Pipo, a nádor vagy a szerb despota bandériumát (I. fent!).