Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.

118 Közlemények és Árpád óta nem is voltak már rablóvezérek.

31 A magyarok nem István alatt telepedtek le, hanem már több mint 200 évvel korábban volt országuk (azt, hogy hol, Kovachich nem fejtette ki), szilárd határokkal, amelyet senki nem vitatott el tőlük. (60.) Ha a recenzens és Piringer nem így gondolja, akkor a magát az Árpádoktól származtató Habsburg dinasztiából is rablóvezéreket kreál, ami nem kis rágalom. Egyébként pedig ilyen alapon minden vándorló népet rablóhordának, vezéreit pedig rablóvezéreknek lehet nevezni. Megfoghatatlan, milyen istentelenség kell ahhoz, hogy a recenzens az egyébként általa minden bölcsességgel és erénnyel felruházott Szent Istvánt, azelőtt, hogy király lett volna, rablóvezérnek, később gazdának, végül pedig teljhatalommal felruházott despotának tartsa, a magyarokat pedig rabszolgáknak (Sclaven-Knechte). (70-71.) Mint Kovachich 1811. évi megjegyzéseiben olvassuk, Piringer hiába ismételgette, nem tudta bebizonyítani, hogy István teremtette az alkotmányt és azt a nemzet nagyobb részével szemben erőszakkal vezette be (ami mellékesen szent voltára is komoly árnyékot vetne).

32 Ezzel szemben arról van szó, hogy már Árpád dinasztiát alapított, márpedig akkor valamilyen — mégoly nyers — alkotmánynak is létre kellett jönnie. Nem igaz sem az, hogy a tulajdont István vezette volna be, sem az, hogy az általa létrehozott alkotmány minden tulajdonjog forrása. A tizedfizetést is már magántulajdonban lévő földek után rendelték el, és más források is bizonyítják a magántulajdon létét István előtt.

33 Összefoglalva: Magyarországon István uralkodása nem korszakhatár, nem ő alkotta meg a magyar alkotmányt, amely — fontos! — nem hűbéri-feudális jellegű, tehát nem feltételezi a társadalom és a nemesség alárendelését a korlátlan hatalommal rendelkező királynak. A magyar alkotmány Kovachich szerint föderatív jellegű. Lényegében a vérszerzödésből vezette le, bár közvetett érveléssel. Úgy vélte, tévedett a recenzens, amikor Piringer müve által bizonyítottnak vélte: mese az, hogy a szerződő felek leszögezték volna, hogy a vállalkozások során szerzett javakból mindegyikük részesül/

4 Az Anonymusnál szereplő cikkellyel, pontosabban Anonymus szavahihetőségével Kovachichnak — írta — nincs kedve foglalkozni, de úgy gondolta, hogy ebben az ügyben Cornides, Engel, a recenzens által is elismert Fessler, Keresztury és sokan mások véleménye nagyobb súllyal esik latba, mint az Anonymus-ellenes Schlözeré. S annak sincs jelentősége a szavahihetőséggel kapcsolatban, hogy a jegyző neve ismeretlen (bár valószínűleg Paulusnak hívták, olvashatjuk), hiszen a foglalkozása és a kora ismert, ami fontosabb, mint a neve. De félretéve az Anonymus-problematikát, Kovachich arra kérte azokat, akik nem hisznek Álmos és Árpád megválasztásában és a velük kötött szerződés létében, hogy — ha nem is oklevelekkel, de legalább történeti érvek alapján —jelöljék meg azt a helyet, időpontot és személyt, amikor, ahol és akire átruházták a főhatalmat, amely alapján az, A korábbi Piringer-bírálat szerint sem: a magyarok már száz évvel István előtt európai állampolgárok voltak, nem nomád rablók. KOVACHICH M. GY.: Defensio Patriae, i. m. III. 32. v. KOVACHICH M. GY.: Defensio Patriae, i. m. III. 37. v. KOVACHICH M. GY.: Defensio Patriae, i. m. III. 35. f. „Hier wird der zwischen den Ungern und einem von ihnen angeblich gewáhlten Oberhaupte in Asien abgeschlossene Vertrag, in dem ein Artikel sagen sollte: Ut quidquid boni acquirere possent, nemo eorum expers fieret, unter die abgeschmacktesten Mührchen mit gelehrter Griindlichkeit versetzt". (Zwey Recensionen, i. m. 21.) A recenzens lelkesedése érthető, hiszen ha ez a cikkely igaz lenne, akkor az Istvánféle, hűbéri alkotmányról szóló elmélet nem tartható.